Nagy örömömre szolgál, hogy egy olyan oldalról számolhatok be, ami kiegészíti az eddigi képszerkesztési ismereteimet. Ez az oldal az online IPICCY.
Egy korábbi bejegyzésben már szó esett arról, hogy szegény ember vízzel főz, avagy ha nincs photoshop tudás a birtokodban, akkor is csodákra képes az ember a paint és word szerelmetes egyesítésében. Azonban állandó hiánnyal kellett szembenéznem a képszerkesztés terén, méghozzá azzal, hogy a képek és képelemek színét nem tudtam megváltoztatni. Ennek a korszaknak azonban vége! Nem, nem barátkoztam össze és költöztettem a gépemre se Photoshopot, se GIMPet. Egyszerűen csak odatévedtem az ipiccy háza tájára és kísérletezgettem. Az apropót pedig az adta, hogy esküvői meghívóinkat és az étterem díszítésére szánt képeket én magam akartam elkészíteni. Próbálja ki bátran mindenki!
Ma egy olyan alkalmazást szeretnék kedvcsinálóként bemutatni, ami nem is annyira a szakos maszlaggal fűszerezett IKT kompetenciafejlesztéshez, sokkal inkább a szociális készségfejlesztéshez járul(hat) hozzá gyerekeknél. Délutáni- és kézműves tevékenységek tervezéséhez ajánlom első körben.
A gyerekek szeretnek rajzolni. Egy idő után azonban sokakban kialakul a gát, hogy nem olyan a rajz, mint az elméjükre leképződött valóságszelet és felhagynak e tevékenységükkel. Ellenben színezni mindenki szeret. Sokáig. Nem véletlen a meditációs zen színezők népszerűsége, amelyek kifejezetten a felnőtteket célozzák. A színezéssel az írás-előkészítésen kívül nem sok értelmét látom (jó relaxálni, belátom, de mégiscsak...). Ellenben, ha a színezést egy csoport közösen hajtja végre, mert egyikőjük hiányában már nem lenne kész a mű... na abban már látok fejlesztési potenciált.
Nagy divat manapság a koperatív fa, kooperatív karácsonyfa, bohóc stb. színező, amikor több A4-es lapra van nyomtatva a kép, s egyrészt a gyerekeknek kirakósként össze kell illeszteniük, másrészt a folytatólagos színezés végett egymásra is figyelniük kell (egy bohóc ruhája nem lehet jobbra fent lila, míg balra lent hupikék vagy mustársárga). Csakhogy ezt létrehozni nagyon sok otthoni munkát igényelnye... hiszen szépen elő kell mindent rajzolni. Egy agyonhajszolt pedagógus azonban néha megengedhet magának egy kis könnyítést... amit a digitális világ hoz el számára.
Van ugyanis egy online alkalmazás, ahova mégcsak regisztrálni sem kell, ám villámgyorsan generálni lehet jobbnál jobb kooperatív képeket. Block poster névre hallgató módszer oldalára csak fel kell tölteni a google-ből kikeresett képet, méreteit egy kicsit lehet állítgatni, s tádámm, egy kattintásnyi (na és persze egy nyomtatásnyi) távolságba került a garantált csoportélvezet.
De láttunk egy-két példát, miért is lesz nagyon mutatós az eredmény...
Egy városban számos, akár ellentétes irányú folyamat zajlik. A Városi metamorfózis bloggere a Google Street View alkalmazás segítségével mutatja be az "egykor és most" állapotokat. Nem kell messzire visszamenni... 5 év alatt is gyökeres változásokat tapasztalhatnak --- jelen esetben a budapestiek.
Úgy gondolom, hogy ez egy kiváló ötlet, ami a digitális eszköz alkalmazásának tekintetében az újragondolás szintjén mozog. Középiskolásoknak longitudinális feladatként adható, mivel a google felvételei ritkán frissülnek.
A fenti bejegyzésben közöl és jelen pillanatban is elérhető képek sem a valóságot mutatják, például a Práter utca azóta is teljesen más arculatot mutat, mivel a Corvin Negyed egészen a Tömő utcáig tart a maga újépítésű palotáival.
Izgalmas és érdekes játék technofil lokálpatriótáknak.
Végjátékhoz érkeztünk. A félév lezárásaként számot adhattunk arról, mit is tanultunk a digitális taneszközök alkalmazásáról és ezt hogyan tudjunk integrálni saját szakunk egy kiragadott óráján. Rendhagyó módon a mikrotanítás célcsoportja nem a csoporttársainkból verbuválódott fiktív osztály volt, hanem meghívott import középiskolások.
Egy tanítási helyzet - rutin nélkül - mindig nagy belső feszültséggel jár. Ha más nem, hát a saját magammal szemben támasztott elvárások hozzák a szívemre a frászt. Persze ezeknek a mikrotanítási gyakorlatoknak számos fontos tanulsága van, amivel hazatérhetünk. Tétje? Tulajdonképpen nincs.
Igyekeztem legalábbis ezzel a "mi vesztenivalóm van" érzéssel részt venni a szerda reggeli szeánszon. Persze saját kérdésemre, gondolkodás nélkül meg tudom adni a választ: a hiúságom és egóm fog csorbát szenvedni, ha ez most nem sikerül tökéletesen.
Ami pozitívum, hogy amit terveztünk, azt megvalósítottuk. Ami negatívum, hogy eleve a koncepció csorba volt, amivel már a tervezés fázisában tisztában voltam, de a csoportakarat érdekében hármunk közös nevezője kellett, hogy döntsön.
Szerencsére az, amit valóban terveztem és amire készültem, az elnyerte mind a diákok, mind a saját magam tetszését. Konkrétan: Hamlet főbb szereplőire és mozzanataira egy kahoot kvízzel kérdeztem rá, amit sikeresen lebonyolítottunk.
Az óra középpontjában a tragédia mibenléte állt (volna), amit egy közismert (mint kiderült mégsem!) példán, a Hamleten kívántunk volna illusztrálni. Konstruktív kritikaként megkaptuk, hogy túl sokat akartunk leadni és beletölteni a diákok fejébe. A kevesebb néha (mindig!) több elve igazán eszünkbe juthatott volna. A tervezésnek nagy hátránya volt, hogy nem fogalmazódott meg és nem képződött le a kívülállók számára, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Erre két megoldást látok:
nem kellett volna ennyit tervezni
jobban kellett volna megfogalmazni a célkitűzést és ügyesebben megteremteni a kohéziót
Az egész óra inkább tartalmi, mint technológiai központú volt, amit a mikrotanítás célját tekintve nem szerencsés. Számos lehetőséget kiaknázhattunk volna: interaktív táblára írt smart program, QR kód, szófelhő, gondolattérkép stb. De nem tettük. Nagyon értékes volt viszont, ahogy egy szociográfon keresztül mutatta be csapatunk a tragédiát mint a viszonyok kollapszusát.
Nagy tanulság, pontosabban megerősítés számomra, hogy nagyon nehezemre esik csoportban dolgozni. Ez elgondolkodtató, mivel a 21. században a csoporterőben és csoporttudásban rejlő potenciált kellene kihasználni. A konnektivizmus és a kooperatív tanulásszervezés is mind-mind arról szólnak, hogy együtt, feladatokat és felelősséget megosztva termeljen az egyén értéket. Mivel rendkívül konfliktuskerülő vagyok, nehéz megfelelően konfrontálódni a közjó érdekében. Hiába tudom valamiről, hogy az nem lesz a legszerencsésebb, nem szólok, a felelősséget áttolom az aktuális ötletgazdára, én pedig megmaradok a saját vállalt részfeladatomnál.
Már egy korábbi bejegyzésben szó esett a KAHOOT alkalmazásról. Most elérkezett a pillanat, hogy én is kipróbáljam, milyen létrehozni egy online kvízt, ami az osztályterembe csempészhet egy kis Legyen Ön is milliomos! életérzést.
Kvízem magyar mint idegen nyelv szakos tanárjelöltként született, s alapvetően kultúra témakörben egy kis ismerettágító játék célját szolgálja.
Fontos megjegyezni, hogy képeket és videókat is lehet beszúrni a kérdésekhez, sőt a válaszlehetőségek darabszáma is változtatható: 2-3-4-stb.
A kérdések pontokat érhetnek, amelyek versengésorientált játékká teszi a dolgot.
A KAHOOT egyébként véleménymegosztásra, vitára és statisztikai feladatokra is bevethető.
Az alkalmazás használatához azonban szükség van internetes kapcsolatra és olyan okostelefontra, ami képes internethez kapcsolódni akár wifi-vel, akár saját adatforgalom felhasználásával. Ez az lehetőség osztálytermi alkalmazásban sok lehetőséget rejt magában, de pontosan az online világhoz való kötöttsége miatt pont ugyanannyi buktatót is.
Érdemes azonban a KAHOOT kvízt "tanuló" kérdésekkel nyitni, hogy a felhasználók hozzászokjanak a metódushoz (a monitoron lesz a kérdés, az okostelefonon csak a válasz szimbólumai jelennek meg).
Interaktív tábla itt, interaktív tábla ott. Mindenki odáig van meg vissza attól, hogy a digitális taneszközök ezen kategóriája forradalmasítja az oktatást. Eddig is szkeptikus voltam. Ezek után is az maradok.
Feladatként kaptuk, hogy egy tutor segítségével hozzunk létre párban megadott szempontok szerint egy mini interaktív tananyagot, amelyről készítsünk videófelvételt. Az eredmény itt látható.
A felvételen is látszik, hogy inkább szól a feladat megvalósítása a smart nootebook szoftver lehetőségeinek feltárásáról, mint valós tananyag fejlesztéséről. Nevezzük inkább ismerkedési tananyagnak. Suszter Natáliával közösen készült, azonban az utómunkák és a videókészítés az ő érdeme.
Tagadhatatlan, hogy nagyon vonzó élményvilággal kecsegtetnek azok az interaktív tananyagok, amelyeket hozzáértéssel készítenek el. Kétséges azonban számomra, hogy egy 37 fős osztályban, ahol egy interaktív tábla található, hogyan éljenek a diákok ezzel a lehetőséggel. Hogy lesz az óra enne köszönhetően több és más, mint ha csak sima ppt-t vet be az oktató. Előnye, hogy offline munkára alkalmas ellentétben az összes korábbi bejegyzésben megemlített eszközökkel.
Az a kérdés is felmerül, hogy pusztán azáltal, hogy "tapizni" lehet egy táblát, magasabb szinten valósítjuk meg az oktatás minőségét. Mi van, ha elromlik a tábla vagy éppen nincs hangolva. Nálunk ez órán és saját munkahelyemen is előfordult. Tervezetem így be is bukott.
További kérdőjeleket generál a fejem fölé, hogyan lehet telepíteni a szoftvert, ugyanis licencszerződéshez kötött. Teljes jogú használatra csak iskolai termékkód és licenc birtokában történhet. És a tapasztalatom az, hogy még így sem. Tehát figyelni kell a szoftver verziószámára? Honnan tudhatom, hogy aktuálisan melyik lenne számomra az optimális. Mit bír el a munkahelyi tábla, mit bír el a laptopom és kompatibilis-e az a kis tananyag mindazzal, amit máshol akarok bevetni. Erre a jelen tapasztalatom csak annyi, hogy az egyetemi szemináriumon létrehozott tananyagot az itthoni gépre letöltött szoftverrel nem tudtam használni.
Úgy vélem, hogy a tanárokat túlzott digitális elvárások elé állítják a munkahelyen és a továbbképzéseken. Én még a húszas éveimben elvárom magamtól, hogy megismerkedjek ezen digitális taneszközökkel. De kollégáim, akik már bőven a nyugdíjhoz vannak közel és még mindig a jól bevált taneszközeiket fénymásolják és fűzik le a gyerekek számára (mert fénymásolni legalább lehet nálunk), nem valószínű, hogy álmatlan éjszakákon kívül rövid távon mást nyernek vele. Más a helyzet azokkal, akik egy-két napos tréningen, továbbképzésen vesznek részt, de nem úgy, hogy egy 8 órás továbbképzésen 8 digitális taneszközt ismernek meg, mert az csak vágta a információs szupersztrádán. Ami bosszús és kimerült résztvevőket termel. 1 tréning legfeljebb két alkalmazással, szoftverrel foglalkozzon, hogy alaposan meg lehessen ismerni.
Először természetesen át kell vészelni azt a sokkot, amit saját hangunk hallgatása okoz. Azt észrevesszük, hogy spontán beszédünk valóban nem a leginkább jólformált mondatok bokrétája. De itt még reménykedünk, hogy majd a nyers hangfelvétel megvágása, szerkesztése, zenével történő maszkolása... ápol és eltakar... de valamelyest segít a helyzeten. Végül az "ennél már többet ne várjanak tőlem" érzéssel a mellkasban regisztrálunk a podomatic felületére, hogy végre útnak indíthassuk a világhálón első podcastünket. Persze ez mind nem is ilyen egyszerű.
Nagyon érdekes feladatot jelentett számomra, hogy egy mini "rádióműsort" hozzunk létre. Véleményem szerint nagyon jól szórakoztunk miközben kitaláltuk a feladatot és amíg szorongva, kéztördelve és messzemenőkig improvizálva próbáltuk megvalósítani a feladatot... de legalábbis menteni, ami menthető. Mert valamiért semmi sem működött megfelelően. A nyers hangfájlban hallani az egyetem folyosójának visszhangját, amit egy profi ki tudna szűrni. Hübrisz lenne magunkról ezt állítani, tehát a felvétel visszhangos maradt.
A nyers hangfelvétel vágásának sikere érdekében telepítettem az Audacity elnevezésű programot. A program mezei felhasználók számára kiválóan alkalmas... amennyiben a mezei felhasználó legalább netto egy egész napot annak szentel, hogy megismerje milyen varázslatokra alkalmas a program.
// KÉRDÉS // A hanganyagot végül több kevesebb sikerrel megvágtuk, azonban személy szerint bennem maradt egy-két kérdés. Hogyan valósítható meg, hogy szövegmentes időszakban az aláfestő zenét fel tudjam hangosítani? Az alapján ugyanis, amit a tutorial tanácsol, nem hallható a különbség.
Elkészítvén a hanganyagot, még mindig nem pihenhetett meg a háborgó lélek, hiszen következett a nyilvánosságra hozatal, amit az ingyenes podOmatic felületen a legcélszerűbb elvégezni. Sajnos itt sem mentek olyan egyszerűen a dolgok, mint elképzeltem, hiszen akármelyik ajánlatból próbáltam feltölteni a fájlt, nem engedélyezte, nem jelezte, nem adott hozzáférési linket. De végül sikerrel jártunk.
Egy tapasztalatot még szeretnék hozzáfűzni. Csöppet sem mindegy, hogy adott fájlunk milyen kiterjesztéssel rendelkezik. Az okostelefon diktafonjával készült hanganyagot először konvertálni kellett wav-ba, amit aztán mp3-ba, hogy megfelelően publikálni lehessen az oldalunkon. A konvertálás természetesen nem jöhetett volna létre, ha nincs a zamzar online ingyenes konvertáló program. (Ezzel is van esély youtube videók letöltésére.)
