A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ötlettár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ötlettár. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 14., csütörtök

Kooperáció és alkotás

Ma egy olyan alkalmazást szeretnék kedvcsinálóként bemutatni, ami nem is annyira a szakos maszlaggal fűszerezett IKT kompetenciafejlesztéshez, sokkal inkább a szociális készségfejlesztéshez járul(hat) hozzá gyerekeknél. Délutáni- és kézműves tevékenységek tervezéséhez ajánlom első körben. 

A gyerekek szeretnek rajzolni. Egy idő után azonban sokakban kialakul a gát, hogy nem olyan a rajz, mint az elméjükre leképződött valóságszelet és felhagynak e tevékenységükkel. Ellenben színezni mindenki szeret. Sokáig. Nem véletlen a meditációs zen színezők népszerűsége, amelyek kifejezetten a felnőtteket célozzák. A színezéssel az írás-előkészítésen kívül nem sok értelmét látom (jó relaxálni, belátom, de mégiscsak...). Ellenben, ha a színezést egy csoport közösen hajtja végre, mert egyikőjük hiányában már nem lenne kész a mű... na abban már látok fejlesztési potenciált. 

Nagy divat manapság a koperatív fa, kooperatív karácsonyfa, bohóc stb. színező, amikor több A4-es lapra van nyomtatva a kép, s egyrészt a gyerekeknek kirakósként össze kell illeszteniük, másrészt a folytatólagos színezés végett egymásra is figyelniük kell (egy bohóc ruhája nem lehet jobbra fent lila, míg balra lent hupikék vagy mustársárga). Csakhogy ezt létrehozni nagyon sok otthoni munkát igényelnye... hiszen szépen elő kell mindent rajzolni. Egy agyonhajszolt pedagógus azonban néha megengedhet magának egy kis könnyítést... amit a digitális világ hoz el számára. 

Van ugyanis egy online alkalmazás, ahova mégcsak regisztrálni sem kell, ám villámgyorsan generálni lehet jobbnál jobb kooperatív képeket. Block poster névre hallgató módszer oldalára csak fel kell tölteni a google-ből kikeresett képet, méreteit egy kicsit lehet állítgatni, s tádámm, egy kattintásnyi (na és persze egy nyomtatásnyi) távolságba került a garantált csoportélvezet. 

De láttunk egy-két példát, miért is lesz nagyon mutatós az eredmény...


2015. december 4., péntek

Mikrotanítás

Végjátékhoz érkeztünk. A félév lezárásaként számot adhattunk arról, mit is tanultunk a digitális taneszközök alkalmazásáról és ezt hogyan tudjunk integrálni saját szakunk egy kiragadott óráján. Rendhagyó módon a mikrotanítás célcsoportja nem a csoporttársainkból verbuválódott fiktív osztály volt, hanem meghívott import középiskolások. 


Egy tanítási helyzet - rutin nélkül - mindig nagy belső feszültséggel jár. Ha más nem, hát a saját magammal szemben támasztott elvárások hozzák a szívemre a frászt. Persze ezeknek a mikrotanítási gyakorlatoknak számos fontos tanulsága van, amivel hazatérhetünk. Tétje? Tulajdonképpen nincs. 

Igyekeztem legalábbis ezzel a "mi vesztenivalóm van" érzéssel részt venni a szerda reggeli szeánszon. Persze saját kérdésemre, gondolkodás nélkül meg tudom adni a választ: a hiúságom és egóm fog csorbát szenvedni, ha ez most nem sikerül tökéletesen.

Ami pozitívum, hogy amit terveztünk, azt megvalósítottuk. Ami negatívum, hogy eleve a koncepció csorba volt, amivel már a tervezés fázisában tisztában voltam, de a csoportakarat érdekében hármunk közös nevezője kellett, hogy döntsön.


Szerencsére az, amit valóban terveztem és amire készültem, az elnyerte mind a diákok, mind a saját magam tetszését. Konkrétan: Hamlet főbb szereplőire és mozzanataira egy kahoot kvízzel kérdeztem rá, amit sikeresen lebonyolítottunk. 

Az óra középpontjában a tragédia mibenléte állt (volna), amit egy közismert (mint kiderült mégsem!) példán, a Hamleten kívántunk volna illusztrálni. Konstruktív kritikaként megkaptuk, hogy túl sokat akartunk leadni és beletölteni a diákok fejébe. A kevesebb néha (mindig!) több elve igazán eszünkbe juthatott volna. A tervezésnek nagy hátránya volt, hogy nem fogalmazódott meg és nem képződött le a kívülállók számára, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Erre két megoldást látok:
  1. nem kellett volna ennyit tervezni
  2. jobban kellett volna megfogalmazni a célkitűzést és ügyesebben megteremteni a kohéziót
Az egész óra inkább tartalmi, mint technológiai központú volt, amit a mikrotanítás célját tekintve nem szerencsés. Számos lehetőséget kiaknázhattunk volna: interaktív táblára írt smart program, QR kód, szófelhő, gondolattérkép stb. De nem tettük. Nagyon értékes volt viszont, ahogy egy szociográfon keresztül mutatta be csapatunk a tragédiát mint a viszonyok kollapszusát. 


Az óra zárófeladatát pedig a diigo könyvjelző-alkalmazással való kiscsoportos kutatómunka tette ki.

Nagy tanulság, pontosabban megerősítés számomra, hogy nagyon nehezemre esik csoportban dolgozni. Ez elgondolkodtató, mivel a 21. században a csoporterőben és csoporttudásban rejlő potenciált kellene kihasználni. A konnektivizmus és a kooperatív tanulásszervezés is mind-mind arról szólnak, hogy együtt, feladatokat és felelősséget megosztva termeljen az egyén értéket. Mivel rendkívül konfliktuskerülő vagyok, nehéz megfelelően konfrontálódni a közjó érdekében. Hiába tudom valamiről, hogy az nem lesz a legszerencsésebb, nem szólok, a felelősséget áttolom az aktuális ötletgazdára, én pedig megmaradok a saját vállalt részfeladatomnál. 

2015. november 7., szombat

Digitális történetmesélés


Ezt a videót még évekkel ezelőtt találtam karácsony után nemsokkal. Akkor még nem tudhattam, micsoda oktatási  erő rejlik benne és digital storytelling-nek nevezik. Digitális taneszközfejlesztés igazán kreatívan. Ebben azt hiszem a diákok messze verik a tanárok lehetőségeit!

Google az oktatásban II. - A Google tárhely

Jogos igény az információs társadalomban, hogy dokumentumaink, létrehozott tartalmaink bárhol és bármikor elérhetőek legyenek. Sokan még nyomtatott mappákkal szaladgálnak, mások a pendrive-re (zsupszintó) esküsznek. Azonban a gyakorlat és a hatékonyság a felhőalkalmazások mellé tesz megdönthetetlen érveket. Ilyen az ingyenesen elérhető, benépesíthető Google Drive is. 

Hogy miről is van szó. Offline munkában - több, mint valószínű -, hogy már behatóan megismerkedtünk sok irodai programmal (szövegszerkesztők, táblázatkezelők, prezentáció-készítők stb.). Ezeket azonban csak a saját számítógépünk fájlrendszerében, vagy pendrive-on avagy e-mailben küldözgetve találhatjuk meg. A Google Drive nemcsak a dokumentumok feltöltésére, tárolására és bárhonnan történő kapcsolódásra alkalmas, hanem arra is, hogy létrehozzunk saját online dokumentumokat az online google drive "iroda" alkalmazásaival. Ugyanúgy lelhet szöveget szerkeszteni, amit aztán megoszthatunk másokkal, hogy közösen töltsük fel tartalommal, szerkesszük, lektoráljuk, javítsuk. De ugyanígy létrehozható egy megosztott ppt is, ami internetkapcsolat megléte esetén bárhol levetíthető. De túlmutató alkalmazásokkal is várja a felhasználókat a google drive. 

Térjünk tehát rá a Google Drive-ban rejlő - számomra - legkedvesebb lehetőségére, a googleForm-ra. Ez nem más, mint egy online, ingyenes kérdőívkészítő alkalmazás, ami rendkívüli módon megkönnyíti az ember életét tanuljon vagy tanítson az oktatási rendszer bármely szintjén. Skaláris válaszadástól kezdve a feleletválasztáson át a szabad szövegelésig bármilyen lehetőséget megteremthetünk készülő kérdőívünkben. A háttérre is számos esztétikus variációt kínálnak a készítők, Az eredmények excel fájlban jelennek meg, s mindazok, akik értik ennek működését, nagyon frappáns statisztikai elemzésnek vethetik alá a kérdőív eredményeit. Lássunk néhány lehetőséget, mire is lehet használni a google form-ot!

1. Kérdőív készítése. 11-12. osztályban szociolingvisztikai kérdések boncolgatása közben nyugodtan buzdíthatjuk diákjainkat csoportmunkában elkészítendő minikutatásra, amelyet nekik kell valamilyen nyelvi-nyelvhasználati jelentség kapcsán kidolgozniuk, lebonyolítaniuk és természetesen kiértékelniük. Mindamellett, hogy az online formának köszönhetően sok emberhez el tud jutni (pl. facebook-os megosztással), fejlesztjük nemcsak a közvetlen tapasztalatszerzést adott nyelvhasználati jelenségről, de a kutatásmódszertan alapjait ezzel együtt is megtaníthatjuk diákjainkat, amire majd felsőoktatásba kerülve nagy szükségük lesz. Tehát egy ehhez hasonló feladatban eszközként használható. 

2. Dolgozatírás. A kérdőíves forma létrehozásakor megadhatunk olyan szövegdobozokat, amelyekbe a feltett kérdésre adandó válaszok végtelenül hosszan szőhetőek. El tudok képzelni egy olyan dolgozatírást is, amikor tól-ig időintervallumban elérhető a kérdőív, tehát van bizonyos időkorlát, a kérdéseket pedig természetesen olyan gondolkodtató módon kell feltenni, hogy ne lehessen egyértelműen egy nyitott füzettel az ölünkben megoldani otthonról. 

3. Olvasmánynapló. Röpdolgozat jelleggel az olvasottakra való rákérdezéssel lehet magának a tanárnak is tájékozódnia arról, hogy ki mennyire "van képben", de ez akár az értékelésnek is lehet egy alapja (l. olvastad-e típusú röpdolgozat). De szorgalmi feladatként is elvégezhető, amennyiben a magyartanár felad egy-egy félévre bizonyos mennyiségű ajánlott vagy kiegészítő primer irodalmat, mindegyikhez gyárt egy-egy "kérdőívet". Ezek kitöltése szabadon választott, de beleszámít a féléves értékelésbe jegyemelőként. A tanárnak is hatékonyabb, mert egy helyen van mindegy válaszadó megoldása, objektívebb értékelést tesz lehetővé, ha kérdésenként javít valaki és nem az adott gyerek összteljesítményét és nem is fullad bele a tanár a rengeteg papírba, amivel egész évben amúgy is terheli magát. 

Személyes tapasztalatom több is van a google form alkalmazásának hatékonyságáról. Többek között az egyik munkahelyemen a honlapra beágyazva jelent meg, ahol a megrendelők a megrendeléseket leadhatták kiválasztva a terméket és beírva a postázási adatokat/elérhetőségeiket, megjegyzéseiket. 
A másik emlékezetes eset, amikor megköszöntem a google fejlesztőknek ezen alkalmazást az egyik cikkemhez való adatgyűjtés volt. Alapítványok tapasztalatait kértem az önkéntességgel kapcsolatban, kérdéseimet pedig nem interjú formájában élőben, hanem a link megküldésével google form-ban tettem fel. 

2015. október 17., szombat

Gyülekeznek a SZÓFELHŐK...

A hagyományos és digitális írástudás jellemzője a vizuális megjelenítés. Azonban a 21. századi íráskészség inherens jellemzője az intenzív, jelentésteremtő vizualitás. De hogy ne a fellegekbe beszéljek és ne érezzék sokan, hogy a digitális írástudás kapcsán csak a felhők gyülekeznek az elmékben, nézzünk néhány ötletet, hogyan vethetők be a SZÓFELHŐK a tanórákon. Hiszen a (szó)felhők felett (is) mindig kék az ég. 

A technológia hatása már a 20. század elején nyomot hagyott az irodalomban. Elég ha a második világháború után, főként német nyelvterületen elterjedt konkrete Poesie-re vagy a nálunk is megjelenő avantgard képversekre gondolunk. A szófelhő mint olyan ötvözi a képi jelentésteremtést a vázlatjellegű kulcsszókiemeléssel, hiszen egy adott téma, fogalom, jelenség, korszak ábrázolása kézzelfoghatóbbá, könnyebben memorizálhatóvá válik. 

Online folyóiratok, továbbképzések, tréningek és prezentációk előszeretettel aknázzák ki a szófelhő alkalmazásban rejlő lehetőségeket. Az alábbiakban néhány ötletet vonultatnék fel, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a szófelhők alkalmazása az oktatásban nemcsak valami úri huncutság, hanem valóban fejlesztő, tudásbővítő, vagy akár készségfejlesztő szerepben jelenhet meg. Fontos megjegyezni, hogy az alkalmazásnál mindig figyelembe kell venni az iskola adta infrastrukturális lehetőségeket, illetve felmérni, hogy a tanulók milyen otthoni digitális lehetőségekkel rendelkeznek. Továbbá nem elhanyagolható az sem, hogy vagy a számítástechnika tanárral együttműködve vagy a szaktárgyi órák terhére meg is kell ismertetni a gyerekekkel/fiatalokkal az adott digitális eszközt, hiszen csak ezek után várható el, hogy pl. otthoni munkában dolgozzanak vele. A szófelhők természetesen nyomtathatóak, tehát ilyen értelemben "offline" is használhatóak. Az alábbi ötletek több korosztály számára alkalmasak, illetve évfolyamonként aktualizáltan bevethetőek.

Szófelhők a magyarórákon

1.    Magyarszakos tanárjelöltként már valós tanítási helyzetben, 10-es osztályban is kipróbáltam a szófelhők alkalmazását megszólítások tanításánál. A hivatalos iratok megszólításai kapcsán merült fel a probléma, hogy a diákok bizonytalanul használják az informális és formális megszólítási módokat. Ezeket szocioprogmatikai szempontból vizsgáltuk, a lehetőségeket pedig gyakorisági szempontból differenciáltuk és ábrázoltuk. 

2. Maradjunk a hivatalos iratoknál. A szövegtípusok tanítása - véleményem szerint - az egyik legpraktikusabb tananyag, amit a diák azonnal ki is próbálhat az iskolán kívüli életében, hiszen bármikor kérvényezhet valamit, folyamodhat akármilyen szerv felé. Viszont az, hogy ezek az iratok valóban megfelelnek az elvárásoknak, formai és nyelvhelyességi követelményeknek, nem magától értetődik. Ezeket meg kell tanítani a diákoknak. Elképzeléseik vannak arról, hogy milyen a hivatalos stílus, azonban sokszor inkább ennek paródiája, mint letisztult megvalósulása érhető tetten. Elképzelhetőnek tartom, hogy  szófelhőben ábrázoljuk az alkalmazható, tipikus nyelvi fordulatokat, paneleket, mintegy mankóként adva a megfelelő pragmalingvisztikai fejlesztéshez. Fontosnak tartom, hogy csak a megfelelő nyelvi minta jelenjen meg, tehát a szófelhő csak ezeket tartalmazza. Középiskolás korosztálynak, akik már a felnőttéválás folyamatában a való élethez erőteljesebben kapcsolódnak, kifejezetten ajánlott tudástartalom.

3. Ugyancsak nyelvtan órán vethető be a következő ötlet - s ezzel talán a diákok számára is szerethetőbbé, izgalmasabbá tehető a magyarórák mostohagyereke. Már alsó tagozatban megindul a nyelvtani, helyesírási szabályok tanulása (magolása). Ez általában egy "Tanuld meg!" színes mezőben fenyegeti a nebulókat. De képzeljük el, hogy szófelhőket adunk a tanulópárok elé, amelyek egy-egy nyelvtani szabály példaanyagát (korpuszának prototipikus példányait) tartalmazza. A szófelhők egységei alapján kell megfogalmazniuk egy-egy nyelvtani szabályt. Ez a tudás integrálásának egy magasabb foka, hiszen a diák maga von le következtetéseket. Helyesírás fejlesztés mellett tehát készség- és képességfejlesztés is zajlik. 

4. Szókincsfejlesztés nem csak az idegen nyelv órák sajátja. Akár magyar mint idegen nyelv órákon, akár alsó tagozatos témakörös témaheteknél, akár egy speciális téma feldolgozása esetén a témakörhöz elvárt, szükséges alapszókincs megjelenítése is történhet szófelhőben. Ez a diáknak segítség és emlékeztető is egyben.

5. Kreatív írási feladat differenciáltan bármely korosztály részére, ha szövegfelhőben kapják a diákok azokat a kifejezéseket, amelyeket az alkotandó szövegben szerepelnie kell. 

Szófelhők az irodalom órákon

1. Magyarórán könnyedén bevethető akár a ráhangolás, akár az óra utolsó, reflexiós fázisában, hogy egy adott műfaj jellemzőit adjuk meg választott formában szófelhőként, s ebből kell kitalálnia a diákoknak, hogy melyik műfajról van szó. Ez a Bloom taxonómiában a felismerés szintje a megértés ellenőrzésre, de ennél fejlesztőbb lehet (reflexió fázisban), ha a csoportok vagy tanulópárok egymásnak hoznak létre szófelhőket ugyanezen szempont mentén (nekik kell kiválasztaniuk, hogy pontosan mely kulcsszavak/kifejezések kellennek, hogy belekerüljenek az ábrába és azt is, hogy milyen szimbólum segíti az emlékezetbe vésést hívóképként. Minden korosztály számára alkalmas, hiszen alsó tagozattól fogva egyre mélyített tudástartalom és szempontrendszer mentén foglalkoznak egyes fogalmakkal a diákok.

2. Hasonló módon felhasználható például az irodalmi korszak kulcsszavakban történő tanítására, ami fontos háttértudást, keretet ad az irodalmi művekkel való ismerkedéshez. A korszakhoz szintén egy emlékezetsegítő mankót lehet választani jellemző kép formájában a kulcsszavakkal pedig feltölteni. Létrehozásható a diákok vagy a tanár által. Dolgozatban is megjelenhet, ez esetben felismerés szinten várjuk a tudást, de a korábbi ötlethez hasonlóan a diákok a megtanultakkal manipulálva ők maguk is létrehozhatják. Különösen érettségi előtt álló korosztály számára ajánlott, amivel az ismétlés, a tudás rendszerezése kreatív, tanulásmódszertanilag előnyös formában történhet.

3. Kreatív elemzési feladat lehet a diákok számára egy-egy vers ábrázolása szófelhőben. Ez az illusztráláson túl súlypontokat is kiemelhet, ami segíti a későbbi elemzést. Szóelőfordulási gyakoriság alapján való szókiemelés itt statisztikai szempontot emel ki. Bármely korosztály esetén, otthoni feladatként (előzetes tanári bemutatás alapján), szorgalmiként vagy projektfeladatként megvalósítható.

4. A műnemek alá tartozó műfajok csoportosítására mini fogalomtár létrehozása lenne a következő alkalmazási ötletem. A szófelhő évfolyamonként bővülhet az újonnan kategóriába sorolt műfajokkal. Év végére összeállítható egy gyakorisági minta is az alapján, hogy mely műfajból tanulták a legtöbbet. Korszakonként is módosítható: adott korszakban melyek a jellegzetes műfajok (pl. az eposz az antikvitás vagy barokk jellemzője, míg a ballada inkább romantikához sorolható.) Folytatólagosan például 9. évfolyamtól kezdve gyarapítható, így érettségire már kész tárház áll rendelkezésre.

5. Egy lazább felhasználás például szabadidőszervezők számára, hogy ha az iskolába tanulmányi (szerű) vetélkedőt szerveznek, s egy-egy irodalmi művet kell felismerni a szófelhőkben megjelenített kép, kulcsszavak, szereplők, helyszínek alapján. Például elképzelhetőnek tartom, hogy az iskola folyosóján itt-ott felbukkanó szófelhők meg-megállítják a diákokat és gondolkodásra késztetik őket.

6. Alkotások összegyűjtése alkotókhoz. Az alkotó képe a vizualizációs alap, a szavak az alkotások. Ez gyerek által létrehozva összegzés és tanulássegítés, de dolgozatban lehet számonkérés is. Szintén érettségi előtt állóknak tartom ezt a felhasználási módot leginkább ésszerűnek.

Bízom benne, hogy a fentiekben felsorakoztatott felhők, nem teszik borongóssá a tanárok és tanárjelöltek hangulatát. Remélem még azok számára is kiderül (az ég), akik a digitális kompetenciafejlesztést mumusnak tartják, hogy a szófelhők fölött valóban kék az ég.

Kipróbálásra érdemes szófelhő készítő alkalmazások:
MakeWordMosaik
TagCrowd
Tagul
Wordle
WordSift






2015. október 15., csütörtök

Közösségi könyvjelző könnyedén

Könyvjelző. Arra való, hogy ha az olvasásban folytonossági hiány lépne fel, akkor azt megjelöljük. Legalábbis hagyományos szoftver (könyv) esetén így értelmezhetjük. Az Infokorban azonban másképp ragadhatjuk meg a virtuális könyvjelzőket. Most a Diigoval ismerkedtünk meg a Modern eszközök a pedagógiában kurzus keretein belül.

Ahogy önmagát bemutatja, a Diigo nemcsak virtuális könyvjelző és jegyzetelést segítő alkalmazás, amit a böngészőhöz lehet letölteni, hanem egy közösségi oldal is. A konnektivista tanuláselmélet követelményét maximálisan kielégíti az a lehetőség, ami a Diigo-ban rejlik. Tudniillik nemcsak magunknak könyvjelzőzhetünk, mint tettük azt korábban - hagyományosan - egy könyv esetében, hanem mindazoknak, akikkel megosztjuk "tudásunkat" (vagy fogalmazzunk szerényebben: zsákmány információinkat). 

Vessünk tehát egy-két pillantást arra, hogyan használható fel az oktatásban a közösségi könyvjelző adta lehetőség, s hogyan valósul meg talán minden eddiginél is markánsabban a konnektivizmus mint tanulás- és tanításelmélet. Néhány ötletet tennék közkinccsé, ami - véleményem szerint - felhasználhatóvá teszi csoportszintű tanulás-tanítás esetén. 


  1. Továbbképzéseken is rendszeresen szorgalmazzák a projektalapú oktatást. Ez esetén az anyaggyűjtés és rendszerezés fázisában különösen jól hasznosítható az internetes források könyvjelzőkben történő katalogizálása. Előnye, hogy a hivatkozásokat nem kell kimenteni vagy kiírni, hanem online gyűjteményben megjeleníthetővé válnak, amelyekre kattintva rögtön vissza lehet térni az érintett oldalra. Mivel a könyvjelzők rövid leírással és címkékkel is elláthatók, a feladat elvégzése során a diákok már önmaguk is összefoglalót írhatnak az oldal tartalmi vonatkozásairól, kiemelhetik azokat a kulcsfogalmakat, fontos előnyöket, amiért munkához értékesnek tartják az adott oldalt. Mivel a könyvjelzők megoszthatóak, a tanár vagy projekttárs felülírhatja, ellenőrizheti, közös munkában felhasználhatja, kiegészítheti az egyén által feltárt tartalmakat. 
  2. Házi feladathoz és otthoni kiegészítő tananyaghoz gyűjthető össze egy-két oldal, amelyekről a hozzászólásokban értékelő véleményírás is történhet fejlesztve ezzel a diákok kritikai gondolkodását, véleményalkotó képességét. 
  3. Amennyiben infrastruktúra biztosított, márpedig legalább egy interaktív terem internet-kapcsolattal van az egyes intézményekben. Egyéni órákon, egyéni differenciálás és készségfejlesztés során megvalósítható, hogy a címke a gyerek neve, ami alá mi pedagógusok olyan oldalakat rendelünk, könyvjelzőzünk, amelyek az aktuális fejlesztési területre vonatkoznak. Tehát nem mappája és lefűzött feladatlapjai vannak a gyereknek, hanem egy könyvjelzője, amiben szépen halad előre óráról órára. A könyvjelzők leírásában és hozzászólásokban lehet megjegyzéseket tenni az aktuális teljesítményről és a továbbhaladás módjáról, mivel ezt a diák és a tanár közösen szerkesztheti a közös megosztott csoportban.
  4. Mivel a Diigo nemcsak könyvjelzőzésre és tárolásra szolgál, hanem bizonyos funkciójával annotálni is lehet adott oldalt, érdemes kihasználni az internetes jegyzetelés lehetőségét. Olvasván egy pdf-et kiemelhetjük a fontos tartalmakat, akárcsak papír alapon. Környezetbarát megoldás, hiszen nem kell nyomtatni. Azonban ez még nem sok újat hoz, csak formájában más. Ám amikor közösségi felületként, közös házi dolgozat projekten munkálkodnak a diákok és az egyes könyvjelzőzött honlapokat megnyitva már virtuális post iteken látják, hogy valaki már feldolgozta, mások számára is kiemelte a kulcsfontosságú dolgokat, akkor energiatakarékossági üzemmód lép életbe, hiszen lehet mással foglalkozni. 
  5. És végezetül a leginkább magától értetődő felhasználási lehetőség. A tanár új témakör esetén pl. irodalomból nyithat új felületet, ahol a témához kapcsolódó internetes források oldalait elmentheti, ezt megoszthatja a diákjaival, akik ezek mentén önállóságukat gyakorolva önállóan is tudásra tehetnek szert. De akármilyen versenyfelkészüléshez gyűjtögethető az anyag itt, amit realizálódás esetén megoszthat a tanár az érintett diákokkal.