Mikrotanítás

Végjátékhoz érkeztünk. A félév lezárásaként számot adhattunk arról, mit is tanultunk a digitális taneszközök alkalmazásáról és ezt hogyan tudjunk integrálni saját szakunk egy kiragadott óráján. Rendhagyó módon a mikrotanítás célcsoportja nem a csoporttársainkból verbuválódott fiktív osztály volt, hanem meghívott import középiskolások. 

Egy tanítási helyzet - rutin nélkül - mindig nagy belső feszültséggel jár. Ha más nem, hát a saját magammal szemben támasztott elvárások hozzák a szívemre a frászt. Persze ezeknek a mikrotanítási gyakorlatoknak számos fontos tanulsága van, amivel hazatérhetünk. Tétje? Tulajdonképpen nincs. 

Igyekeztem legalábbis ezzel a "mi vesztenivalóm van" érzéssel részt venni a szerda reggeli szeánszon. Persze saját kérdésemre, gondolkodás nélkül meg tudom adni a választ: a hiúságom és egóm fog csorbát szenvedni, ha ez most nem sikerül tökéletesen.

Ami pozitívum, hogy amit terveztünk, azt megvalósítottuk. Ami negatívum, hogy eleve a koncepció csorba volt, amivel már a tervezés fázisában tisztában voltam, de a csoportakarat érdekében hármunk közös nevezője kellett, hogy döntsön.


Szerencsére az, amit valóban terveztem és amire készültem, az elnyerte mind a diákok, mind a saját magam tetszését. Konkrétan: Hamlet főbb szereplőire és mozzanataira egy kahoot kvízzel kérdeztem rá, amit sikeresen lebonyolítottunk. 

Az óra középpontjában a tragédia mibenléte állt (volna), amit egy közismert (mint kiderült mégsem!) példán, a Hamleten kívántunk volna illusztrálni. Konstruktív kritikaként megkaptuk, hogy túl sokat akartunk leadni és beletölteni a diákok fejébe. A kevesebb néha (mindig!) több elve igazán eszünkbe juthatott volna. A tervezésnek nagy hátránya volt, hogy nem fogalmazódott meg és nem képződött le a kívülállók számára, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Erre két megoldást látok:

1. nem kellett volna ennyit tervezni
2. jobban kellett volna megfogalmazni a célkitűzést és ügyesebben megteremteni a kohéziót

Az egész óra inkább tartalmi, mint technológiai központú volt, amit a mikrotanítás célját tekintve nem szerencsés. Számos lehetőséget kiaknázhattunk volna: interaktív táblára írt smart program, QR kód, szófelhő, gondolattérkép stb. De nem tettük. Nagyon értékes volt viszont, ahogy egy szociográfon keresztül mutatta be csapatunk a tragédiát mint a viszonyok kollapszusát. 

Az óra zárófeladatát pedig a diigo könyvjelző-alkalmazással való kiscsoportos kutatómunka tette ki.

Nagy tanulság, pontosabban megerősítés számomra, hogy nagyon nehezemre esik csoportban dolgozni. Ez elgondolkodtató, mivel a 21. században a csoporterőben és csoporttudásban rejlő potenciált kellene kihasználni. A konnektivizmus és a kooperatív tanulásszervezés is mind-mind arról szólnak, hogy együtt, feladatokat és felelősséget megosztva termeljen az egyén értéket. Mivel rendkívül konfliktuskerülő vagyok, nehéz megfelelően konfrontálódni a közjó érdekében. Hiába tudom valamiről, hogy az nem lesz a legszerencsésebb, nem szólok, a felelősséget áttolom az aktuális ötletgazdára, én pedig megmaradok a saját vállalt részfeladatomnál. 

Közösségi könyvjelző könnyedén

Könyvjelző. Arra való, hogy ha az olvasásban folytonossági hiány lépne fel, akkor azt megjelöljük. Legalábbis hagyományos szoftver (könyv) esetén így értelmezhetjük. Az Infokorban azonban másképp ragadhatjuk meg a virtuális könyvjelzőket. Most a Diigoval ismerkedtünk meg a Modern eszközök a pedagógiában kurzus keretein belül.

Ahogy önmagát bemutatja, a Diigo nemcsak virtuális könyvjelző és jegyzetelést segítő alkalmazás, amit a böngészőhöz lehet letölteni, hanem egy közösségi oldal is. A konnektivista tanuláselmélet követelményét maximálisan kielégíti az a lehetőség, ami a Diigo-ban rejlik. Tudniillik nemcsak magunknak könyvjelzőzhetünk, mint tettük azt korábban - hagyományosan - egy könyv esetében, hanem mindazoknak, akikkel megosztjuk "tudásunkat" (vagy fogalmazzunk szerényebben: zsákmány információinkat). 

Vessünk tehát egy-két pillantást arra, hogyan használható fel az oktatásban a közösségi könyvjelző adta lehetőség, s hogyan valósul meg talán minden eddiginél is markánsabban a konnektivizmus mint tanulás- és tanításelmélet. Néhány ötletet tennék közkinccsé, ami - véleményem szerint - felhasználhatóvá teszi csoportszintű tanulás-tanítás esetén. 

1. Továbbképzéseken is rendszeresen szorgalmazzák a projektalapú oktatást. Ez esetén az anyaggyűjtés és rendszerezés fázisában különösen jól hasznosítható az internetes források könyvjelzőkben történő katalogizálása. Előnye, hogy a hivatkozásokat nem kell kimenteni vagy kiírni, hanem online gyűjteményben megjeleníthetővé válnak, amelyekre kattintva rögtön vissza lehet térni az érintett oldalra. Mivel a könyvjelzők rövid leírással és címkékkel is elláthatók, a feladat elvégzése során a diákok már önmaguk is összefoglalót írhatnak az oldal tartalmi vonatkozásairól, kiemelhetik azokat a kulcsfogalmakat, fontos előnyöket, amiért munkához értékesnek tartják az adott oldalt. Mivel a könyvjelzők megoszthatóak, a tanár vagy projekttárs felülírhatja, ellenőrizheti, közös munkában felhasználhatja, kiegészítheti az egyén által feltárt tartalmakat. 
2. Házi feladathoz és otthoni kiegészítő tananyaghoz gyűjthető össze egy-két oldal, amelyekről a hozzászólásokban értékelő véleményírás is történhet fejlesztve ezzel a diákok kritikai gondolkodását, véleményalkotó képességét. 
3. Amennyiben infrastruktúra biztosított, márpedig legalább egy interaktív terem internet-kapcsolattal van az egyes intézményekben. Egyéni órákon, egyéni differenciálás és készségfejlesztés során megvalósítható, hogy a címke a gyerek neve, ami alá mi pedagógusok olyan oldalakat rendelünk, könyvjelzőzünk, amelyek az aktuális fejlesztési területre vonatkoznak. Tehát nem mappája és lefűzött feladatlapjai vannak a gyereknek, hanem egy könyvjelzője, amiben szépen halad előre óráról órára. A könyvjelzők leírásában és hozzászólásokban lehet megjegyzéseket tenni az aktuális teljesítményről és a továbbhaladás módjáról, mivel ezt a diák és a tanár közösen szerkesztheti a közös megosztott csoportban.
4. Mivel a Diigo nemcsak könyvjelzőzésre és tárolásra szolgál, hanem bizonyos funkciójával annotálni is lehet adott oldalt, érdemes kihasználni az internetes jegyzetelés lehetőségét. Olvasván egy pdf-et kiemelhetjük a fontos tartalmakat, akárcsak papír alapon. Környezetbarát megoldás, hiszen nem kell nyomtatni. Azonban ez még nem sok újat hoz, csak formájában más. Ám amikor közösségi felületként, közös házi dolgozat projekten munkálkodnak a diákok és az egyes könyvjelzőzött honlapokat megnyitva már virtuális post iteken látják, hogy valaki már feldolgozta, mások számára is kiemelte a kulcsfontosságú dolgokat, akkor energiatakarékossági üzemmód lép életbe, hiszen lehet mással foglalkozni. 
5. És végezetül a leginkább magától értetődő felhasználási lehetőség. A tanár új témakör esetén pl. irodalomból nyithat új felületet, ahol a témához kapcsolódó internetes források oldalait elmentheti, ezt megoszthatja a diákjaival, akik ezek mentén önállóságukat gyakorolva önállóan is tudásra tehetnek szert. De akármilyen versenyfelkészüléshez gyűjtögethető az anyag itt, amit realizálódás esetén megoszthat a tanár az érintett diákokkal.