Bárányfelhő a WordArt jóvoltából

Új osztályt kapni és tiszta lapra lelkesülten felépíteni egy kis világot - kevés szívmelengetőbb kalandot tudok elképzelni tanárként. Hallássérült gyerekeket tanítva egy érzékeny mérleg két serpenyőjét kell egyensúlyba hozni például a betűtanításnál: kiszámíthatóan következetes legyek,

hogy mélyen bevésődjön, de mégis maradjak rugalmas, hogy szét ne unjuk magunkat. Nem árt a varázslatot fenntartani mind 44 betűnél. Így nem fognak gyülekezni felhők az olvasás órák köré. Kivéve néhány szófelhőt.

A gyerekeknél betűtanulás során egy sor olyan gyakorlattal élünk, ami a hangalakot vagy a szájképet vagy az írásjegyeket rögzíti. Az őskorban kalligrafikus tehetséggel megáldott kollégák egy kódexmásoló kitartásával művészkedték apró lapokra a tanított betű vékony, vastag, kicsi, nagy, talpas, kurzív, csicsás és írott rokonságát, hogy a nebulóknak kiszórhassák és a betűállandóság zászlaja alatt válogatásra buzdítsák őket. 

Aztán jött a fordulat. Pár kattintással a számítógép szövegszerkesztőjében a betűkészlettel létrehozott mágia segítségével, akár minden gyerek kaphatott kártyakészletet. Persze ki kellett vágni, de az meg legyen a napi aktív meditáció. Elvetemültebbek vagány betűtípusokat vadászhattak és tölthettek le... cikiség sokszor csak az ő és ű betűknél  adódott. Oké, betű- vagy szókártyák különböző betűtípusokkal... vigyázz kész rajt ... válogasd, majd ragaszd halmazba az új betűt! Párban vagy egyénileg, mindegy. Az enyémek szeretnek versenyezni. De minden betűnél? Uncsiii...

Egy kicsit helyettesítsük ezt a forgatókönyvet. Egy szófelhővel. Ne csúfoljuk digitális taneszköznek, mert nem az, viszont látványos. Funkcióban ugyanaz, mint fent nevezett analóg elődjei, hisz ez is csak egy papír-ceruza feladatlap lesz. De előkészítőben pont jó. A szófelhők bevezetésének azonban remek módja, melyet ráérünk bővíteni akkor is, amikor már nem csak a sima kultúrtechnikákat, hanem a digitális írástudást is pallérozni akarjuk. Gyülekezzenek akkor a szófelhők.

A korábban bemutatott online alkalmazások mellett most megismerkedtem a Wordart-tal is, amiben remek szófelhőket lehet szuperszonikus sebességgel gyártani. Regisztrált felhasználóként ingyen el is lehet tárolni a kész műveket, melyeket persze letöltve flancos feladatlapokba vagy diasorba vagy online történetmesélésbe, videóba, montázsba... szóval csak oda nem lehet beilleszteni, ahova nem is akarjuk. Ez a koktélcseresznye a tejszínhab tetején. A flanc. 

Jelen esetben az e betű tanulásához gyártottam le a szerény kis bárányfelhőmet. 

Új fejezetek

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Na jó nem, az a legtudományosfantasztikusabb az egészben, hogy mindössze 2 éve és itthon, Magyarországon történt. AKKOR történt valami meghatározó. Jelen esetben a Krétán keresztül igényelni lehetett minden tanár-pedagógusnak egy új laptopot Államatyánk jóvoltából. Ingyen. Saját oktatási felhasználásra. Telepített flancokkal. Rengeteget bíró aksival. Csendes zúgásmentes formában. Modern, nemde? 

Először ódzkodtam tőle. Szerénység meg miegymás. Jó nekem a saját kis Hp traktorom is. De az akkori igazgatónk meggyőzött engem is és a délutánosomat is, hogy igényeljük, ha már lehet. Nem kell hazavinnünk, használják bent a gyerekek. És milyen igaza volt! A történet apróbetűjéhez tartozik, hogy a szerződéskötéskor vállaltuk egy online tanfolyam elvégzését. Mi bajunk származhat abból. Semmi. Épp túlvoltunk 2 kőkemény digitális munkarenden szerencsétlenkedésen. 

Azóta eltelt 2 év. Kirepült egy osztályom. Kollégák jöttek-mentek. Új igazgató érkezett. Babák születtek és készülnek megszületni. Napjainkban pedig elindult az a bizonyos online tanfolyam is. Időben. Én babavárok itthon, örülök az elfoglaltságnak. S őszintén bevallom: sok új dimenzióját villantotta fel a képzés a digitális tananyagszerkesztésnek és tanításszervezésnek. Ami hasznos. 

De azért halkan megjegyezné a kritikus KicsiÉn, hogy... Azt nem értem, ha már ennyi kincs gyűlt össze az internet bugyraiban, vajon miért nem tudunk róluk alanyi jogon, széles körben, általában. Miért nem gondolnak a tananyagpromotálók, alkalmazásfejlesztők a digitálisan kevésbé jól felszerelt iskolákra, ahol nincs külön proaktív vezetőség, aki ossza az igét vagy nincs infós munkaközösség, aki tudna arról, hogy miről is kellene tudnia. Miért nem küld a tankernek az oldal menedzsmentje egy tájékoztató linket (ahogy a pályázatokról tud), amit aztán az iskola vezetése teríthet. Onnantól meg már csak a kedves Kolléga felelőssége, hogy hagyja magát elveszni a különböző online tartalmak útvesztőiben. Most persze első sorban a magyar fejlesztésekre gondolok.

Tehát sok kincs fekszik parlagon. Amit majd, amikor visszatérek, szeretnék is kipróbálni. Csakhogy félő, hogy addig elveszik az emlék, változik a tartalom. Úgyhogy leporolva az egyetemi doksigyűjteményt úgy döntöttem, hogy néhány új fejezettel gyarapítani fogom az állományt.

Az ismeretbővítés nem jöhetett volna létre a Digitális kompetenciák fejlesztése az RRF-1.2.1 projekt nélkül.