Hetényi Henriettaként 28 éve kerültem a Föld nevű bolygóra, annak is egy gyönyörű szegletére, Pécsre. A nagy(tudás)ravágyás azonban a fővárosba szólított immár 10 éve. Ez idő alatt már voltam kollégista, önkéntes, diákmunkás, újságíró, egyetemi hallgató, gyógypedagógus és munkamániás. Most igyekszem alacsonyabb fordulatszámon élni, s így időt hagyni megismerni és megélni fontos dolgokat: gyerekeket, akikkel foglalkozom nap mint nap; tapasztalatokat, amiket az egyetem kínál; magamat, aki lassan saját családot alapít.
2006-ban kezdtem egyetemi pályafutásomat az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar BA-n. A magyar alapszak mellett elvégeztem a nyelvmentor (egykori alkalmazott nyelvészet), ügyvitel és jelnyelvészet minorokat, szakirányokat. 2009-ben beiratkoztam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára, ahol megkezdtem 4 éves gyógypedagógus képzésemet hallássérültek pedagógiája szakon. A tanulmányaim hajtómotorja mindvégig az volt, hogy hallássérült személyeket minél sikeresebben taníthassak a későbbiekben. Jelnyelvvel a nyelvmentor szakirányon ismerkedtem meg, viszont egy nyelvet mindig nyelvhasználók változataiban ismerhetünk meg, szükségesnek gondoltam, hogy ne csak a nyelvészet, hanem a gyógypedagógia oldaláról is minél behatóbb ismeretekre tegyek szert. Tanári mesterképzésben is e célból választott a magyartanári szak mellé a magyar mint idegen nyelv tanári szakot, mert tapasztalataim és olvasmányaim alapján a magyartanítás idegennyelvi szemlélettel sikeresebb lehet a nyelvi rendszer kialakításában és a nyelvhasználat fejlesztésében nemcsak idegen ajkúak, hanem hallássérült személyek esetében is.
Középiskolai tanulmányaimat Pécsett német nemzetiségi tagozaton végeztem. Az idegen nyelv(ek) ismerete nélkülözhetetlen a fejlődéshez, hiszen mind az olvasmányok útján való önfejlesztés, mind a szakmai kommunikáció nemzetközi színtéren nem valósulhat meg, ha nem vagyunk tájékozottak más nyelvekben. A nyelvek ismerete közelebb visz saját nyelvünk tudatosabb megismeréséhez is. Ezt éltem meg a németes és angolos tanulmányaim során, s ezt most újonnan a jelnyelv kapcsán is. Jelnyelvből is B2-es szinten kommunikálok, míg angolból közép, németből pedig felsőfokú nyelvvizsgáim vannak.
2013 szeptemberében felvételt nyertem a nagyothallók általános iskolájába, ahol a napi gyakorlatban próbálkozhatom mindazzal, amit eddig tanultam. A fogyatékosügy központi kérdés az életemben, már középiskolás koromtól fogva minden alkalmat megragadtam, hogy önkéntes lehetőségek keretében segíthessek legyen szó akár érzékszervi, értelmi vagy szociális értelemben vett hátrányos helyzetről.
Fontos mérföldkő volt számomra a 2013-as év nyara, amikor megpályáztam egy önkéntes lehetőséget Németországba. Langau egy olyan hely, ahol évente több alkalommal önkéntesek segítségével szerveznek több hetes táborokat olyan családok részére, akik súlyosan fogyatékos személyt nevelnek. Rengeteget tanultam ebben a táborban mind magamról, mind arról, hogy miképp lehet lazán, mégis lelkiismeretesen élményeket biztosítani olyasvalaki számára, ki gazdasági értelemben nem tekinthető társadalmilag hasznos személynek, viszont a környezetének és egyben már az én életemnek is olyan üde színfoltja, ami nélkül kevesebb lennék. Ez a lendület és szeretet, amit ott kaptam kísér az utamon.
Középiskolai tanulmányaimat Pécsett német nemzetiségi tagozaton végeztem. Az idegen nyelv(ek) ismerete nélkülözhetetlen a fejlődéshez, hiszen mind az olvasmányok útján való önfejlesztés, mind a szakmai kommunikáció nemzetközi színtéren nem valósulhat meg, ha nem vagyunk tájékozottak más nyelvekben. A nyelvek ismerete közelebb visz saját nyelvünk tudatosabb megismeréséhez is. Ezt éltem meg a németes és angolos tanulmányaim során, s ezt most újonnan a jelnyelv kapcsán is. Jelnyelvből is B2-es szinten kommunikálok, míg angolból közép, németből pedig felsőfokú nyelvvizsgáim vannak.
2013 szeptemberében felvételt nyertem a nagyothallók általános iskolájába, ahol a napi gyakorlatban próbálkozhatom mindazzal, amit eddig tanultam. A fogyatékosügy központi kérdés az életemben, már középiskolás koromtól fogva minden alkalmat megragadtam, hogy önkéntes lehetőségek keretében segíthessek legyen szó akár érzékszervi, értelmi vagy szociális értelemben vett hátrányos helyzetről.
Fontos mérföldkő volt számomra a 2013-as év nyara, amikor megpályáztam egy önkéntes lehetőséget Németországba. Langau egy olyan hely, ahol évente több alkalommal önkéntesek segítségével szerveznek több hetes táborokat olyan családok részére, akik súlyosan fogyatékos személyt nevelnek. Rengeteget tanultam ebben a táborban mind magamról, mind arról, hogy miképp lehet lazán, mégis lelkiismeretesen élményeket biztosítani olyasvalaki számára, ki gazdasági értelemben nem tekinthető társadalmilag hasznos személynek, viszont a környezetének és egyben már az én életemnek is olyan üde színfoltja, ami nélkül kevesebb lennék. Ez a lendület és szeretet, amit ott kaptam kísér az utamon.
Munkahelyemen délutános gyógypedagógus és kollégiumi nevelőtanárként dolgozom, illetve a tavalyi tanévtől az intézmény szabadidő szervezője is én lettem. 2015. tanév végén a munkaközösség szavazata alapján elnyertem az újonnan alapított nevelői szakmai díjat. Nappali tagozaton végzett egyetemi tanulmányok és teljes állásban való munkavégzés mellett is igyekszem otthon minél többet olvasni, fejleszteni magam praktikus tanácsokkal is, hogy a gyakorlat és az egyetemen tanult elmélet között harmonikus hidat találjak. 2015-2016-os tanév első félévében esedékes az életpályamodell szerinti minősítő eljárás, melynek nyomán várhatóan gyakornoki státuszból pedagógus I. kategóriában léphetek. Egyetemi tanulmányaim végeztével, tanári diplomával a kezemben már Pedagógus I.-ként vághatok neki az igazi tanári munkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése