Mert valóban... elnézve a világ alakulását valóban csokorba lehet gyűjteni azokat a készségeket, amelyekkel a 21. században boldogulni lehet. Kommunikáció, együttműködés (kollaboráció), kreativitás, kritikai gondolkodás, a médiához és az információhoz szükséges műveltség, problémamegoldó képesség. Nagyon tetszik, hogy a videóban eleve egy olyan módszert választottak a 21. századi képességek összefoglalására, ami hatékony tanulási eszköz: gondolattérkép. Öteltbörzekor és összefoglaláskor nagyon hasznos, mert a rajz segíti az emlékezetbe vésést és a központi témához való csatlakozást. Másrészt a szavak mellé szimbolikus képek is kerültek, ami szintén segíti a tanulást. Tehát a videóban nemcsak az tetszik, hogy rövid, tömör összegzését adja annak, hogy milyen készségekre van szüksége egy 21. századi társadalmi túlélőnek, hanem egy tanulás-módszertani eszközt is felkínál (gondolattérkép).
A videó azonban önreflexióra és számvetésre is késztet. Vajon bennem, leendő tanárban, akinek feladata, hogy felelősségteljesen, hitelesen vezesse a diákokat... vajon bennem ezek a készségek mind megvannak, mind automatikusan rendelkezésemre állnak és birtokában vagyok bármelyiknek is annyira, hogy azt merjem vállalni, hogy erre nevelem az ifjúságot?! Engem még nem erre neveltek se általános, se középiskolában, de még az egyetemen töltött lassan egy évtized sem acélosította meg azt, amit elvárnak, s magamtól is elvárnék... hogy erre vezessem leendő osztályaimat...
Manapság, ha egy közelünkben álló pedagógusra rájön a csuklás, s szeretnénk megijeszteni, biztos sikert arathatunk a pedagóguskompetenciák vagy az életpályamodell kifejezésekkel. Az IKT eszközök használata, alkalmazása és mindezekkel szemben támasztott elvárás is hasonló "varázsszó" jelenleg. Sokak számára érthetetlen dokumentációs labirintust és felesleges stresszt jelentenek csupán. Jelen írás e két szorongást generáló területet kívánja összefüggéseiben, ám a teljesség igénye nélkül feltárni. Esetleges szorongásoldóként felajánlani.
A pedagógus kompetenciák meghatározásai és az "alájuk rendelt" indikátorok tulajdonképpen nevesítik azokat a meglévő készségeket, képességeket és jó gyakorlatot, amit nap mint nap tapasztalhatunk munkájukra odafigyelő, lelkiismeretes és a kiégéstől még érintetlenül hagyott pedagógusok mellett. Hiszen egy jó pedagógus figyelembe veszi a gyerek egyéni szükségleteit, minden órájára felkészül, korszerű tudást ad át és a többi. A digitális kompetenciák kérdése már keményebb dió, hiszen az aktív pedagógusgeneráció nagy része még olyan korban volt diák és szerezte tanári szakon diplomáját, amikor még az írásvetítő volt a legkorszerűbb tanítást támogató eszköz, s a mobiltelefon is csak a nagyon kiváltságosok eszköze volt. Ha volt egyáltalán.
Marc Prensky digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók elméletét idézve (ami manapság már meghaladottnak látszik) a mai valóságban a tanárok digitális bevándorlók, akik csak kóstolgatják a lehetőségeket, míg a padokban ülő diákok agya hipertexten nevelődött digitális bennszülött elme a maga minden sajátosságával, ami az információ felismeréshez, tároláshoz, elemzéshez kapcsolódik. Nyílik az olló, egyre több a probléma az osztályteremben, egyre gyengébbek az országos kompetenciamérések eredményei. Egymással szemben ülnek a teremben - tanár és tanítvány - , egy anyanyelvet beszélnek, mégsem értik egymást.
A 8 pedagógus kompetencia közül a 7., azaz az "Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért" tekinthető leginkább annak a kategóriának, ami a pedagógusra irányul. Az élethosszig tartó tanulás, a szakmai fejlődés és a többi kompetenciaterület elvárása nem valósulhat meg akkor, ha a pedagógus a diploma kézhezvétele és a nyugdíjba vonulás alkalmával szervezett munkahelyi búcsúztató között nem tanul, nem fejleszti magát, nem igényli, hogy lépést tartson a fejlődéssel, hogy minél felkészültebben léphessen be nap mint nap az aktuális osztály színe elé. A tanár is felel. Minden nap megmérettetik azon 25-38 fiatal előtt, akik a nap 24 órájában Onlájniában élnek és lézengenek, mert a lehetőséggel nem feltétlenül tudnak élni.
A tanárok felelőssége nagy, hiszen a lehetőség, ami a fiatalok ölébe hullik még nem feltétlenül érték. Élni a lehetőséggel, teremteni és megfontoltan (nem mellesleg pedig indokoltan) használni már nem magától értetődő képesség. Ezt irányítottan, s vezetetten lehetséges elsajátítani. Azonban felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt megtanítani, ha a pedagógus maga is ugyanolyan diák Onlájniában, amit maga is szinte párhuzamosan fedez fel diákjaival együtt.
Márpedig elvárás a tanárokkal szemben mind a NAT elvárásait figyelembe véve, mind a nemzetközi sztenderdekre hagyatkozva, hogy a pedagógusok vezessék a digitális eszközök használatának megismerésében a diákokat. A Tanárok digitális kompetenciái - ISTE STANDARDS FOR TECHERS (ISTE, 2008) számtalan konkrétumot fogalmaz meg, azzal kapcsolatban, hogy mi a tanárok feladata a diákok digitális kompetenciáinak fejlesztésében. Gyakorló tanárok számára sokkal jobban használható vezérfonalat és konkrét megfogalmazást tartalmaznak ellentétben a NAT általánosságaival.
Már az első kompetencia (A tanulói kreativitást és a tanulók tanulásának inspirálása és támogatása) azzal indít, hogy a tanároknak nemcsak szaktárgyi és pedagógiai tudásukat kell felhasználniuk a diákok fejlesztése érdekében, hanem technológiai tudásukat is latba kell vetni. Erre természetesen csak akkor van esélye egy pedagógusnak, ha szakmai felelősségvállalásával és elköteleződéssel fejleszti önmagát és naprakészen tartja ismereteit a technológia útvesztőiben is. Nemcsak az a fontos a tanári munkában, hogy mit, hanem az is, hogy miképp adunk át a diákoknak. Mennyivel élvezetesebb feladat egy irodalomórán életrajzot feldolgozni facebook profil létrehozással, mint a tankönyvi szöveg füzetbe történő kijegyzetelésével.
A tanárokkal szemben támasztott újabb elvárás, hogy a digitális kornak megfelelő tanulási tapasztalatokat és értékelési módokat tervezzenek meg és fejlesszenek ki méghozzá a modern eszközök és források felhasználásával. Ahhoz, hogy autentikus és hiteles legyen a tanári munka, nem elhanyagolható az a többletenergia-befektetés, amit a tanárnak a saját öntanításába/tanulásába kell fektetnie, hogy feltérképezhesse a rendelkezésre álló lehetőségeket a digitális világban, hogy azt magától azt már magától értetődő természetességgel alkalmazhassa az osztályteremben.
De a tanárok nemcsak a digitális eszközök és források térhódítása okán kell önfejlesztésbe fognia az éltehosszig tartó tanulás zászlaja alatt, hanem azzal is szembesülniük kell a pályán, hogy nem minden gyerek egyforma, sokkal többször kell megvalósítani a differenciálást és az egyéni bábásmódot, az egyéni igények kielégítését, mint amit az egyetemi évek alatt el tud képzelni. A digitális eszközökkel és az egyéni bánásmóddal kapcsolatos önművelés fontos kompetencia, ami a pedagógusok életpályáján folyamatosan elvárandó. Nem véletlenül, hogy csak a közösségi oldalakat vagy blogokat tekintve milyen tudásbázisokra lehet bukkanni, aki egyéni szükségletekről, fejlesztő eszközökről akar többet megtudni. Az online közösségek kollaboratív erejében rengeteg potenciál rejlik, ami egy egyént segíti a mindennapos pedagógiai munkában.
Az ISTE-T-ben nagyon konkrétan megfogalmazódik, hogy egy tanárnak milyen attitűdöt kell felvennie: "A tanárok a globális és információs társadalom innovatív szakembereire jellemző tudást és képességeket mutatnak fel, valamint a rájuk jellemző munkafolyamatokban vesznek részt. a) Jártasak a technológiai rendszerekben. Képesek aktuális tudásukat új technológiák használatában és új helyzetekben alkalmazni (...) változatos digitális médiát és formátumot használva ..." Nagyon fontos, és egyben súlyos terhet jelentő elvárások ezek. Azok a pedagógusok, akik világ életükben lelkiismeretesen dolgoztak, azonban sosem kényszerültek digitális eszközök és források beemelésére, most hirtelen egy olyan feladat elé lettek állítva, ami egy egészen új gondolkodásmódot, flexibilitást és kreativitást igényel. Ez az elvárás, azonban ha körülnézünk, nagyon sok intézményben még a számítógép sem adott, vagy ha adott, akkor nincs internetes kapcsolat, de lehet hogy egy cd-s magnóért is ádáz harcot kell vívni. Az elvárás adott, vajon a fizikai feltételek adottak-e minden esetben.
Az ISTE-T 5. kompetencia egy az egyben kifejti a fent említett pedagógus kompetenciát (Elköteleződés és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért). Manapság a szakmai fejlődésben és a vezetésben való részvétel elképzelhetetlen a technológia érintettsége nélkül. A tanulmányi célból létrehozott kommunikációs felületek, a tanár projektgondolkodása, a feldolgozáshoz szükséges információk feltárása és ezek kritikai olvasatának fejlesztése, továbbá a pedagógusi önműveléshez, továbbképzéshez, fejlődéshez szükséges közösségi tudás is a technológiai fejlődéshez, a virtuális társadalomhoz és a megosztott tartalmakhoz kapcsolódik. Felhőben élünk, közös tudásból hívjuk le az aktuálisan szükséges ismereteket. De hogy mit, hogyan, mikor... azt csak partnerségi alapon kezelt tanár-diák viszonyban lehet gyümölcsözően kialakítani. Van, amiben a pedagógus tud többet, de kétségtelen, hogy van, amiben a digitális bennszülöttek sokkal hitelesebbek.
