Kétlépcsős Kréta

 Érdekes önreflektív érzés, amikor olvasol egy szakmádba vágó nem szakmai döntésről, amire nincs kihatásod, s az se biztos, hogy (még) érint, azonban te mégis felhergelődsz. Józanság, miért múlsz? 

Szóval a különböző FB csoportok jószándékkal vannak kikövezve... ahogy a pokolba vezető út is. Ma olvastam egy tanári csoportban, hogy "Ki mit szól a Kréta kétlépcsős bejelentkeztetéséhez". Hm? Vontam fel a szemöldökömet cizelláltan. Jó, nézzük a hozzászólásokat, hátha kiderül a tuti. A frusztrációt bunkóságba díszesen becsomagolt válaszokon kívül miért is számítottam infót tartalmazó válaszra? "Az mire való?" kérdésre pont hatszor rövidebb ideig tart leírni, hogy "Adatvédelem", mint hogy "Kérdezz még bátran. Nyilvánnem te tetted fel, tehát neked lehet nem fontos."... S nagyvonalúan eltekintek a karakterek adta plussztól. Na, köszönöm szépen az intelligens választ. Még jó, hogy tanári csoportban vagyok és nem a Kőműves dekoltázzsal az oktatás jövőjéért címűben. 

Mindegy, mint már annyiszor most is kedves barátomhoz, a Google-höz fordulok. Kiderült, hogy a Kréta tudásbázisban van erre vonatkozó okosítás. Amúgy elsőre én is azt gondoltam, hogy minek ez, aztán belegondoltam, hogy a gyerekek és a saját adataim miatt bőven sok érzékeny terület van: tulajdonképpen adathalászok kánaánja. Mert nyilván nem a matek óra hiányzásainak beállításait fogják meghekkelni vagy a feltöltött féléévi értékeléseket laboreredményekre cserélni... Bár mennyire vicces lenne. A lényeg, hogy - noha erről infót nem kaptam a munkahelyemről - felhergelt. Biztos, hogy érint majd bennünket is, mert az igazgatónk jó káderhuszár, amit a tanker kitalál, azt tegnapelőttre meg kell valósítani. 

A hergelődésem tárgya: kizárólag mobilra telepített alkalmazással lehet elvégezni a hitelesítést. Nem sima mezei sms-sel, hanem alkalmazással. A hergelődésem forrása pedig, hogy az én kis 7 éves telefonom nem bírja futtatni az alkalmazásokat. Kizárólag a netbankom fut még úgy ahogy, a viberem pl. már egy extrém fapados verzióra butította magát. A kis intelligens. És nem, nem szándékozom venni másikat. És nem, nem azért mert elveim vannak. Hanem mert a fizetésem - amit rendszeresen elszúr a munkáltatóm nem teszi lehetővé, hogy havi 5000++ törlesztővel 22 hónapon keresztül új készüléket vegyek. Adjanak szolgálati telefont. Amennyit a szülőkkel trécselnem kellett... simán a számlám egy részét ők teszik ki. Telefonálni ez is jó, a viber fut a számítógépen is, a netbank meg pont elevickél, nem beszélve arról, hogy az is megoldható laptopról. De ez a fenti alkalmazás igényli a telefont. És az a szülő vagy gyerek, aki nem rendelkezik ilyesmivel? Vagy az a kolléga, aki elvből nem hajlandó okostelefont venni? Igen, ne hökkenj meg, legalább 2-t ismerek, aki így működik. Elveik vannak. Nekem csak szűk pénztárcám. Ennyit a "megadott" pedagógus béremelésről.

Szóval az egész tanulsága, hogy már az előtt hihetetlenül fel tudom hergelni magam, mielőtt közvetlenül érintett lennék. De. Ahogy a státusztörvény előtt/után is bőven akadtak kérdéseim a hülyeség belengetése miatt/végett, írtam én az OH-nak és a Belügynek is... most sem restellem a vétós kérdéseimet - szerencsére elég ésszerűen tudok kérdezni - feltenni az igazgatónak és a tankernek. Bevallom, ilyenkor élvezem a kekeckedést, mert soha nem kapok rá a propagandadumán kívül ésszerű választ. A legjobban az bosszant ebben a működésben, hogy játszmába kezdek, ezzel meg a saját karmámat taszítom burjánzásba. Nem a honatyákét, a sajátomat. Ami meg nem éri meg az örökkévalóság mércéjével mérve. Na, meglátjuk, mit hoz a 2024. 

Google az oktatásban IX. - Címkék és levelezőlista

Egy munkahelyen vagy szakmai csoportban akkor érzem magam biztonságban és szakmailag is jó kezekben, ha érzem: az információ gördülékeny áramlása nem kiváltság, nem dicsérendő úri huncutság, hanem alanyi jogon járó ALAP. Vezetőként azt a kifogást, hogy bocs, de annyi dolgom volt, lemaradtál a címzettek közül... egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. Ha egyszer-egyszer előfordul - elfogadhatatlan -, ám legyen, azonban, ha krónikus visszaesőről van szó, az már nevetséges és vérlázító. 

Hiszen néhány kattintással elejét lehetne venni a verejtékes címlista összeállításnak minden egyes levél esetén. Mi más is lehet a barátunk ebben a helyzetben, mint a Google fiókunk Névjegyeinek címkekezelője és levelező lista generálója. Ezt a doksit a kollégáknak állítottam össze pár éve. Igen, valóban úgy kezdődik, hogy Lépj be a google fiókodba... Vissza a kályhához. 

De nézzük meg, mire jó, ha akár a névjegyzék címkekezelőjével, akár a levelezőlistával rendszerezzük kontaktjainkat. 

Osztályfőnökként, tanárként

• a szülőkkel való kapcsolattartás egyszerűsödik.
• netet használó diákjainkkal a kapcsolattartás, munkaszervezés egyszerűsödik.
• munkaközösség vagy munkacsoport tagjaival való információcsere és kapcsolattartás egyszerűsödik. 

Vezetőként

• mindaz, mi fentebb elhangzott.
• beosztottjaimat különböző tematikus csoportba oszthatom, s mindig a megfelelő részhalmaznak küldhetem el a célzott üzeneteket.
• időtakarékos, mert a jól strukturált címkerendszer vagy levlista töredék időre csökkenti a "tájékoztatásra" elpocsékolt időt az amúgy is szűkös keretből.

De van egy nagy különbség! Vezetőként mindegy, melyik szegődik segítségül, kivéve, ha direkt el akarom rejteni a címzetteket egymás elől. (Ez esetben inkább a levlistát javaslom.) Vezetőként alapvetően sokszor kell kinyilatkoztatni, tehát az egyirányú kommunikációs csatornát használjuk. Ezt a címkékkel meg lehet tenni a Névjegyzéken belül. Azonban, ha partnerségi alapon arra szeretnénk jó gyakorlatot bevezetni, hogy mindenki mindenkinek kinyilatkoztathasson, akkor inkább a levlista az üdvösebb. Címkerendszert csak a létrehozó fél látja és használja. A levlista egy "külön e-mailcím", amire elküldvén a levelet, az - mint egy postaszolgálati központ - segíti a kirajzást a levlista tagjaihoz. 

Felelősség természetesen továbbra is a humanoidé: nem árt alkalomadtán frissíteni a rendszereket, hogy valóban olyanok kapják meg, akik aktuálisan a részhalmazok elemei. De ez már csak aktív meditáció.

Google az oktatásban VIII. - Google Slides

 Manapság prezentáció készítése, tartása kb. olyan elvárás, mint a fogmosás. Prezentálunk a munkahelyen, a kooperatív órán az iskolában, prezentációként kapjuk az egyetemi tudást, prezentáció itt, prezentáció ott. Prezentációnkkal prezentáljuk magunkat. De be kell vallanom, szerintem az egyik legjobb haverunkká válhat, az oktatás bármely oldalán álljunk is. Rivaldafényben a Google Slides (diák).

A digitális munkarendben gyakorlatilag már minden gondolatomat, órámat prezentációként tálaltam a
gyerekeknek. És a szülőknek. A legvonzóbb felismerés vele kapcsolatban az volt, hogy kiváló gyűjtővé válhat. Nem mellesleg pedig távolról sem uncsi. Lehet bele képet tenni, videót és linket fűzni, szövegként olvasmányt vagy tananyagot  megadni stb. Az áttűnéseknek és a szerkeszthetőségnek köszönhetően szépen lehet adagolni a gyerekek számára az információt. Figyelemzavaros gyerekeknél, illetve olyanoknál, akik elvesznek a sok írott szöveg között, ez a csepegtetett megjelenés segít tájékozódni. Segíti a befogadást. Tehát akkor, amikor tanítunk, kiváló segédünk. Mint egy tökéletes asszisztens, aki éppen akkor, amikor kell, csak "feldobja" a vizuális megerősítést a távtáblára. 

Emellett a szülői értekezletek alkalmával is jó szolgálatot tesz. Szépen strukturálja az elhangzottakat, tovább lehet aztán küldeni emlékeztetőül, vizuális megerősítést ad például hallássérült szülőknek, akik hálásak, amiért tolmács nélkül is pontosan tudják követni az elhangzottakat. 

De nézzük a téma melósabb oldalát. Ahhoz, hogy hűséges barátként jól szolgáljon bennünket, foglalkozni kell vele. Nem keveset, cserébe sokat. 

Minden valamirevaló számítógépen megtalálható valamilyen irodai programcsomag. Viszont ez offline, persze meg lehet osztani felhő alapon, de ... nekem macerás na. Ennél sokkal egyszerűbb lehetőség, ha eleve a google fiókunk beépített irodai programjait vetjük be. Hogy hol? Hát a Google Drive-on. Felhőalapú, ingyenes, megosztható, bárhonnan elérhető, internetigényű. Szerkesztési elve nagyjából megegyezik az offline Office lehetőségekkel, persze itt is elmondható, ahogy a szövegszerkesztőnél, hogy kicsit fapados. Ámde. Csodás ingyenesen letölthető sablonokkal cicomázhatjuk fel prezentációnkat. S máris a profi kategóriába ugrottunk. 

Néhány példa:

- Kalendárium óra - Víz projekt (2021. március - digitális munkarend)

- Olvasás óra, közös feldolgozás (2021. április - digitális munkarend)

- Kalendárium óra - Méh projekt (2020. tavasz - digitális munkarend)

Variációk E témára

Betűtanulásnál - főleg hallássérült gyerekek esetében - fontos, hogy a hangzásilag, artikulációt tekintve vagy formájára való tekintettel keverhető betűket differenciáljuk egymástól. A korábban említett laptopos tananyag érdekében az e betű tanításomat gondoltam át (kicsit fapados) IKT eszközök felhasználásával.

Itt fűzném a témához, hogy elveimmel ellentmond, hogy 6-7 éves gyerekeket a képernyőhöz szögezzek és digitális taneszközt adjak akkor is a kezükbe, amikor az adott tevékenységet sokkal mozgalmasabban is meg lehet valósítani. Persze ők egyértelműen a tabletes játékra szavaznának. Szóval a variációk a saját preferenciámat tükrözik. Nem objektív a szemüveg. Tehát az itt felvillantandó IKT eszközök a SAMR modell értelmében is legfeljebb csak helyettesítők lehetnek. 

Lássuk a feladat origóját. A e hang szájképe hasonlít a már korábban tanult i, í hangéra, így ezt mindenképpen differenciálni kell. S noha a legtöbb tankönyv nem tér ki rá, a tapasztalat bőven azt mutatja, hogy az e betű alakilag az a betűvel keverhető. Így ezt is érdemes megdolgozni kicsit. Szóval a pedagógiai feladat jelen esetbe: a-i-e differenciálás. 

Az alábbi diasorban gyűjtöttem össze azokat az ötleteket, melyek hagyományos vagy digitális taneszköz segítségével az eszembe jutottak. Persze a lista bővíthető. No és a tevékenységek más betű/hang differenciálására is kiterjeszthetők. 

A Google Slide elérhető mindenkinek saját google fiókon keresztül. Digitális tanrendben a legnagyobb haverok lettünk. A teljes képernyős élmény kedvéért a képernyő jobb felső sarkában lévő Diavetítés gombra kattintva haladjunk majd tovább. 

Bárányfelhő a WordArt jóvoltából

Új osztályt kapni és tiszta lapra lelkesülten felépíteni egy kis világot - kevés szívmelengetőbb kalandot tudok elképzelni tanárként. Hallássérült gyerekeket tanítva egy érzékeny mérleg két serpenyőjét kell egyensúlyba hozni például a betűtanításnál: kiszámíthatóan következetes legyek,

hogy mélyen bevésődjön, de mégis maradjak rugalmas, hogy szét ne unjuk magunkat. Nem árt a varázslatot fenntartani mind 44 betűnél. Így nem fognak gyülekezni felhők az olvasás órák köré. Kivéve néhány szófelhőt.

A gyerekeknél betűtanulás során egy sor olyan gyakorlattal élünk, ami a hangalakot vagy a szájképet vagy az írásjegyeket rögzíti. Az őskorban kalligrafikus tehetséggel megáldott kollégák egy kódexmásoló kitartásával művészkedték apró lapokra a tanított betű vékony, vastag, kicsi, nagy, talpas, kurzív, csicsás és írott rokonságát, hogy a nebulóknak kiszórhassák és a betűállandóság zászlaja alatt válogatásra buzdítsák őket. 

Aztán jött a fordulat. Pár kattintással a számítógép szövegszerkesztőjében a betűkészlettel létrehozott mágia segítségével, akár minden gyerek kaphatott kártyakészletet. Persze ki kellett vágni, de az meg legyen a napi aktív meditáció. Elvetemültebbek vagány betűtípusokat vadászhattak és tölthettek le... cikiség sokszor csak az ő és ű betűknél  adódott. Oké, betű- vagy szókártyák különböző betűtípusokkal... vigyázz kész rajt ... válogasd, majd ragaszd halmazba az új betűt! Párban vagy egyénileg, mindegy. Az enyémek szeretnek versenyezni. De minden betűnél? Uncsiii...

Egy kicsit helyettesítsük ezt a forgatókönyvet. Egy szófelhővel. Ne csúfoljuk digitális taneszköznek, mert nem az, viszont látványos. Funkcióban ugyanaz, mint fent nevezett analóg elődjei, hisz ez is csak egy papír-ceruza feladatlap lesz. De előkészítőben pont jó. A szófelhők bevezetésének azonban remek módja, melyet ráérünk bővíteni akkor is, amikor már nem csak a sima kultúrtechnikákat, hanem a digitális írástudást is pallérozni akarjuk. Gyülekezzenek akkor a szófelhők.

A korábban bemutatott online alkalmazások mellett most megismerkedtem a Wordart-tal is, amiben remek szófelhőket lehet szuperszonikus sebességgel gyártani. Regisztrált felhasználóként ingyen el is lehet tárolni a kész műveket, melyeket persze letöltve flancos feladatlapokba vagy diasorba vagy online történetmesélésbe, videóba, montázsba... szóval csak oda nem lehet beilleszteni, ahova nem is akarjuk. Ez a koktélcseresznye a tejszínhab tetején. A flanc. 

Jelen esetben az e betű tanulásához gyártottam le a szerény kis bárányfelhőmet. 

Új fejezetek

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Na jó nem, az a legtudományosfantasztikusabb az egészben, hogy mindössze 2 éve és itthon, Magyarországon történt. AKKOR történt valami meghatározó. Jelen esetben a Krétán keresztül igényelni lehetett minden tanár-pedagógusnak egy új laptopot Államatyánk jóvoltából. Ingyen. Saját oktatási felhasználásra. Telepített flancokkal. Rengeteget bíró aksival. Csendes zúgásmentes formában. Modern, nemde? 

Először ódzkodtam tőle. Szerénység meg miegymás. Jó nekem a saját kis Hp traktorom is. De az akkori igazgatónk meggyőzött engem is és a délutánosomat is, hogy igényeljük, ha már lehet. Nem kell hazavinnünk, használják bent a gyerekek. És milyen igaza volt! A történet apróbetűjéhez tartozik, hogy a szerződéskötéskor vállaltuk egy online tanfolyam elvégzését. Mi bajunk származhat abból. Semmi. Épp túlvoltunk 2 kőkemény digitális munkarenden szerencsétlenkedésen. 

Azóta eltelt 2 év. Kirepült egy osztályom. Kollégák jöttek-mentek. Új igazgató érkezett. Babák születtek és készülnek megszületni. Napjainkban pedig elindult az a bizonyos online tanfolyam is. Időben. Én babavárok itthon, örülök az elfoglaltságnak. S őszintén bevallom: sok új dimenzióját villantotta fel a képzés a digitális tananyagszerkesztésnek és tanításszervezésnek. Ami hasznos. 

De azért halkan megjegyezné a kritikus KicsiÉn, hogy... Azt nem értem, ha már ennyi kincs gyűlt össze az internet bugyraiban, vajon miért nem tudunk róluk alanyi jogon, széles körben, általában. Miért nem gondolnak a tananyagpromotálók, alkalmazásfejlesztők a digitálisan kevésbé jól felszerelt iskolákra, ahol nincs külön proaktív vezetőség, aki ossza az igét vagy nincs infós munkaközösség, aki tudna arról, hogy miről is kellene tudnia. Miért nem küld a tankernek az oldal menedzsmentje egy tájékoztató linket (ahogy a pályázatokról tud), amit aztán az iskola vezetése teríthet. Onnantól meg már csak a kedves Kolléga felelőssége, hogy hagyja magát elveszni a különböző online tartalmak útvesztőiben. Most persze első sorban a magyar fejlesztésekre gondolok.

Tehát sok kincs fekszik parlagon. Amit majd, amikor visszatérek, szeretnék is kipróbálni. Csakhogy félő, hogy addig elveszik az emlék, változik a tartalom. Úgyhogy leporolva az egyetemi doksigyűjteményt úgy döntöttem, hogy néhány új fejezettel gyarapítani fogom az állományt.

Az ismeretbővítés nem jöhetett volna létre a Digitális kompetenciák fejlesztése az RRF-1.2.1 projekt nélkül.