Google az oktatásban VI. - Google Docs

Az ókori rómaiknak annyi istenük volt, hogy megtöltöttek vele egy egész Panteont és akiknek nem jutott hely a míves oszlopfők között, azok befészkelték magukat a házi tűzhely mellé házi istenekként. Manapság - az energia nem vész el csak átalakul - is vannak ilyen házi istenek: Wifi, googleclassroom, Kréta, kormányinfó, müllercecília. Ha mással nem, hát ezekkel a szavakkal biztosan gyarapodott mindenki aktív szókincse. 

A Google önmagában is olyan, mint maga a Panteon. Belefér a gmail, drive, calendar, youtube, meets, maps, fordító, earths, classroom... és a lista estig folytatható lenne. Elég egy ima - 21. században az internet istenséghez a stabilitásért -, egy jelszó és máris egy multiverzum küszöbén állunk. A spirituális kiteljesedésre ebben a Panteonban pedig bőven volt alkalmunk - és szükségünk - idén. 

Személyes véleményem szerint a doogle drive biztosította a Office programok tökéletesen alkalmasak arra, hogy a fizikai távolságra fittyet hányva közösen teremtsünk valami értéket és tanuljunk egymástól. 

Mire is gondolok? 

Idén nemcsak a digitális munkarend kalandjaiban kellett folytatásos történetbe ágyazva részt venni, hanem a sebtében összedobott kerettantervek zászlóshajója alatt a helyi tantervek megírásában is alámerülni. Amikor 13-an vagytok egy munkacsoportban, az nemcsak azért veszélyes, mert Agatha Christie után szabadon egy úgyis meghal... hanem azért is, mert bele lehet fulladni az egyéni megjegyzések kavalKÁDjába. 

Játsszunk el a gondolattal, hogy e-mailben a munkacsoport-vezető csatolt doksit küld azzal a kéréssel, hogy véleményezzük. Játsszunk e a gondolattal, hogy mindenki letölti, beleokoskodik, majd csatolva visszaküldni. És mikor ő visszaküldi, szembesül azzal, hogy 4-en már megelőzték. Nosza, töltsük le újra, véleményezzük, küldjük vissza újra... ám ekkor már 8-an tettek előttünk ugyanígy... nem folytatom, nem erősségem a matek. A 8 után már a "sok" jön és a "felesleges" mint új határozatlan számnév.

Szóval a digitális nyelvet kicsit is beszélők a munka megkezdése előtt rivallót küldenek: Mindenki nyugodjon le! Nem wördözünk, google doc a Megmentőnk. 

Előnyei:

• A megosztott tartalom bárki által szerkeszthető.
• A szerkesztési napló visszanézhető, tehát ha valaki trollkodik, az lebukik, nincs mese.
• Nem kell a szövegbe okoskodni, ha nem akarsz, hiszen lehet megjegyzést fűzni a tartalomhoz.

• Kicsit fapadosabb, mint a Microsoft Office Word, de számos szerkesztési lehetőség van benne még így is. (És lehet a lapot állóból fekvőbe forgatni, ami elég hasznos, ha tantervről van szó és túlcsordulnak az oszlopok és sorok.)
• Lehet bele írni offline is (ez esetben azonban a változtatások nem kerülnek megosztásra)
• Nem kell tartani attól, elveszik a munka, hiszen automatikusan ment a felület. 
• Vissza lehet állítani a tartalmat, ha valaki véletlenül a teljes tartalmat törölte. Miután feltápászkodsz a sokkból persze.

Hátránya:

Ha hagyományos worben szerkesztesz és Ctrl+C Ctrl+V használatában akarod feltenni, akkor rútul szétcsúszik és kezdheted vállalhatóvá pofozni.

Táblázatot nagyon nehéz benne érdemben szerkeszteni, mert nem egyszerű megtalálni a formázási lehetőségeket. 

Javaslat: worben készüljön a pöpec táblázat üresen, azt másoljátok fel és sokszorosítsátok kényetek kedvetek szerint. 

Ha meglévő word doksit töltesz fel, az másképp működik, nehezebb megtalálni és márképp menti a megjegyzéseket, mintha eleve a drive felületen születik az új tartalom. Erre érdemes odafigyelni, hiszen ha kevésbé gyakorlott csoporttagokkal dolgoztok, akkor ők félve nyomkodnak ismeretlennek tűnök gombokra. 

Ha a megtelik a google drive, kíméletlenül áldozatul eshetnek a tisztogatásnak. A szerencse az, hogy az aktuális verzió mindig lementhető. Mintha floppyról kirónád egy darab kőre. De megvan. És megmarad.

Biztos súlyosbíthatnám mérleg mindkét oldalát, de ezek a szubjektív listám Top helyezettjei.   

A távolságot mint üveggolyót...

2020. Valószínűleg egy teljes generáció fog emlékezni erre az évre. 

Hogy miért?

Mert 2020. március 16-án bezárták kapuikat a magyar iskolák (is). Meddig tart? Mit csináljunk? Hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre senki nem kapott választ. És most, hogy 3 napja újra kinyitották a kapukat, talán csak még több kérdés motoszkál a fejekben. 

Amikor egyetemre jártam, már tudtam, hogy az egyik leghasznosabb órám/tantárgyam a Modern Eszközök a Pedagógiában fantázianévre hallgat. És miért? Mert egy olyan ember oktatta, aki közel tudta hozni hozzám a digitális írástudást. 

A fenti bekezdésnek két kulcsa van. Az egyik a digitális, a másik az ember. 

Tőlem nagyon távol áll az, hogy a gyerekeket a digitális taneszközökkel oktassam, holott jómagam számos programot jártassággal használok - a magánéletemben. Meg szerény is vagyok.

Távol áll tőlem, mert a jelen iskolarendszerből nehezen tudnék más kiemelni, mint azt, hogy szinte akaratlagos gátakat állít a digitális taneszközhasználat elé. 

Sok kolléga magasztalja a SMART programot és a különböző okostáblákat... de miért. Mert huzogatni lehet rajta ikonokat, meg videót lehet nézni. Rendben, a videóval nem is vitázom, de a huzogatásra pont jó a táblára ragasztott szócsík és a gyurmaragacs.

Nehezen tudom gúnyos belső mosoly nélkül hallgatni, amikor arról beszélnek, hogy az interaktív tananyagé a jövő és mennyire jól adaptálták a régi szövegeket interaktív tananyaggá. Attól, mert a felület digitális, még nem lesz egy tananyag interaktív. Ha a tanár kattintgat és továbbra is csak a prezentációs szolgálatot látja el, akkor nem felváltja, csak kicseréli a zöld táblát, e-táblára. Ameddig a gyerek csak néz és nem tevékeny... minden egyes gyerek párhuzamosan nem tevékeny... nem lehet interaktivitásról beszélni. 

A digitális munkarendben megvalósított szörnyszülött próba szerencse alapú, koncepció nélküli. A felszínen düh és kétségbeesés van bennem. A mélyben azonban hála a tapasztalatért. 

Hálás vagyok, mert

- túlgyötörtem magam néhány korlátomon, ami a live oktatással kapcsolatos

- elhagytam félelmeket azzal kapcsolatban, hogy belefolyjak a családok életébe 

- számos digitális felülettel ismerkedtem meg, amiben immár otthonosan mozgok és ... lassacskán barátok leszünk. 

- nagy mértékben fejlődött a vakon 10 ujjas gépírástudásom

- a gyerekekkel intenzív egyéni órákat tudtam tartani, ami a valóságban nem jöhetett volna létre

- a szülők is jobban megismerték a saját gyerekük tanulási szokásait

- fejlődtem a szövegfeldolgozás protokoljában, ahogy a gyerekek is.

- rengeteget tanultam magamról, ami nem mindig pozitív. De az is kell. 

- a távolság ellenére sok kollégával közelebb kerültem az online mítingeken. 

- bátrabban mondom ki a véleményemet. 

- felismerem, hogy szorongani felesleges... bár még változtatni nem tudok. 

A következőkben pusztán saját magam miatt fogom összeírni a tapasztalataimat, amit ebben a 3 hónapban megéltem a digitális munkarendben. Szeretnék SAJÁT MAGAM számára is kicsit tudatosabban reflektálni, hogy

•  mit MIVEL és miért csináltam?
• mit és MIVEL lehetett volna még másképp? 
• mi vált be és mi nem? 
• mi alkalmazás milyen célhoz vált be?

Mivel hallani csiripelő madarakat arról, hogy nem ez volt az utolsó digitális munkarendre való átállás... érdemes feltankolni a tapasztalatok tárházát... mert lesz itt még 7 szűk esztendő. 

Legalábbis, ami a motivációs üvvegolyók szétszóródását illeti...