2020. június 4., csütörtök

Google az oktatásban VI. - Google Docs

Az ókori rómaiknak annyi istenük volt, hogy megtöltöttek vele egy egész Panteont és akiknek nem jutott hely a míves oszlopfők között, azok befészkelték magukat a házi tűzhely mellé házi istenekként. Manapság - az energia nem vész el csak átalakul - is vannak ilyen házi istenek: Wifi, googleclassroom, Kréta, kormányinfó, müllercecília. Ha mással nem, hát ezekkel a szavakkal biztosan gyarapodott mindenki aktív szókincse. 

A Google önmagában is olyan, mint maga a Panteon. Belefér a gmail, drive, calendar, youtube, meets, maps, fordító, earths, classroom... és a lista estig folytatható lenne. Elég egy ima - 21. században az internet istenséghez a stabilitásért -, egy jelszó és máris egy multiverzum küszöbén állunk. A spirituális kiteljesedésre ebben a Panteonban pedig bőven volt alkalmunk - és szükségünk - idén. 
Személyes véleményem szerint a doogle drive biztosította a Office programok tökéletesen alkalmasak arra, hogy a fizikai távolságra fittyet hányva közösen teremtsünk valami értéket és tanuljunk egymástól. 

Mire is gondolok? 

Idén nemcsak a digitális munkarend kalandjaiban kellett folytatásos történetbe ágyazva részt venni, hanem a sebtében összedobott kerettantervek zászlóshajója alatt a helyi tantervek megírásában is alámerülni. Amikor 13-an vagytok egy munkacsoportban, az nemcsak azért veszélyes, mert Agatha Christie után szabadon egy úgyis meghal... hanem azért is, mert bele lehet fulladni az egyéni megjegyzések kavalKÁDjába. 
Játsszunk el a gondolattal, hogy e-mailben a munkacsoport-vezető csatolt doksit küld azzal a kéréssel, hogy véleményezzük. Játsszunk e a gondolattal, hogy mindenki letölti, beleokoskodik, majd csatolva visszaküldni. És mikor ő visszaküldi, szembesül azzal, hogy 4-en már megelőzték. Nosza, töltsük le újra, véleményezzük, küldjük vissza újra... ám ekkor már 8-an tettek előttünk ugyanígy... nem folytatom, nem erősségem a matek. A 8 után már a "sok" jön és a "felesleges" mint új határozatlan számnév.

Szóval a digitális nyelvet kicsit is beszélők a munka megkezdése előtt rivallót küldenek: Mindenki nyugodjon le! Nem wördözünk, google doc a Megmentőnk. 

Előnyei:

  • A megosztott tartalom bárki által szerkeszthető.
  • A szerkesztési napló visszanézhető, tehát ha valaki trollkodik, az lebukik, nincs mese.
  • Nem kell a szövegbe okoskodni, ha nem akarsz, hiszen lehet megjegyzést fűzni a tartalomhoz.
megjegyzés
  • Kicsit fapadosabb, mint a Microsoft Office Word, de számos szerkesztési lehetőség van benne még így is. (És lehet a lapot állóból fekvőbe forgatni, ami elég hasznos, ha tantervről van szó és túlcsordulnak az oszlopok és sorok.)
  • Lehet bele írni offline is (ez esetben azonban a változtatások nem kerülnek megosztásra)
  • Nem kell tartani attól, elveszik a munka, hiszen automatikusan ment a felület. 
  • Vissza lehet állítani a tartalmat, ha valaki véletlenül a teljes tartalmat törölte. Miután feltápászkodsz a sokkból persze.

Hátránya:
Ha hagyományos worben szerkesztesz és Ctrl+C Ctrl+V használatában akarod feltenni, akkor rútul szétcsúszik és kezdheted vállalhatóvá pofozni.
Táblázatot nagyon nehéz benne érdemben szerkeszteni, mert nem egyszerű megtalálni a formázási lehetőségeket. 
Javaslat: worben készüljön a pöpec táblázat üresen, azt másoljátok fel és sokszorosítsátok kényetek kedvetek szerint. 
Ha meglévő word doksit töltesz fel, az másképp működik, nehezebb megtalálni és márképp menti a megjegyzéseket, mintha eleve a drive felületen születik az új tartalom. Erre érdemes odafigyelni, hiszen ha kevésbé gyakorlott csoporttagokkal dolgoztok, akkor ők félve nyomkodnak ismeretlennek tűnök gombokra. 
Ha a megtelik a google drive, kíméletlenül áldozatul eshetnek a tisztogatásnak. A szerencse az, hogy az aktuális verzió mindig lementhető. Mintha floppyról kirónád egy darab kőre. De megvan. És megmarad.


Biztos súlyosbíthatnám mérleg mindkét oldalát, de ezek a szubjektív listám Top helyezettjei.   


A távolságot mint üveggolyót...

2020. Valószínűleg egy teljes generáció fog emlékezni erre az évre. 
Hogy miért?
Mert 2020. március 16-án bezárták kapuikat a magyar iskolák (is). Meddig tart? Mit csináljunk? Hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre senki nem kapott választ. És most, hogy 3 napja újra kinyitották a kapukat, talán csak még több kérdés motoszkál a fejekben. 

Amikor egyetemre jártam, már tudtam, hogy az egyik leghasznosabb órám/tantárgyam a Modern Eszközök a Pedagógiában fantázianévre hallgat. És miért? Mert egy olyan ember oktatta, aki közel tudta hozni hozzám a digitális írástudást. 
A fenti bekezdésnek két kulcsa van. Az egyik a digitális, a másik az ember. 

Tőlem nagyon távol áll az, hogy a gyerekeket a digitális taneszközökkel oktassam, holott jómagam számos programot jártassággal használok - a magánéletemben. Meg szerény is vagyok.
Távol áll tőlem, mert a jelen iskolarendszerből nehezen tudnék más kiemelni, mint azt, hogy szinte akaratlagos gátakat állít a digitális taneszközhasználat elé. 
Sok kolléga magasztalja a SMART programot és a különböző okostáblákat... de miért. Mert huzogatni lehet rajta ikonokat, meg videót lehet nézni. Rendben, a videóval nem is vitázom, de a huzogatásra pont jó a táblára ragasztott szócsík és a gyurmaragacs.

Nehezen tudom gúnyos belső mosoly nélkül hallgatni, amikor arról beszélnek, hogy az interaktív tananyagé a jövő és mennyire jól adaptálták a régi szövegeket interaktív tananyaggá. Attól, mert a felület digitális, még nem lesz egy tananyag interaktív. Ha a tanár kattintgat és továbbra is csak a prezentációs szolgálatot látja el, akkor nem felváltja, csak kicseréli a zöld táblát, e-táblára. Ameddig a gyerek csak néz és nem tevékeny... minden egyes gyerek párhuzamosan nem tevékeny... nem lehet interaktivitásról beszélni. 


A digitális munkarendben megvalósított szörnyszülött próba szerencse alapú, koncepció nélküli. A felszínen düh és kétségbeesés van bennem. A mélyben azonban hála a tapasztalatért. 

Hálás vagyok, mert

- túlgyötörtem magam néhány korlátomon, ami a live oktatással kapcsolatos
- elhagytam félelmeket azzal kapcsolatban, hogy belefolyjak a családok életébe 
- számos digitális felülettel ismerkedtem meg, amiben immár otthonosan mozgok és ... lassacskán barátok leszünk. 
- nagy mértékben fejlődött a vakon 10 ujjas gépírástudásom
- a gyerekekkel intenzív egyéni órákat tudtam tartani, ami a valóságban nem jöhetett volna létre
- a szülők is jobban megismerték a saját gyerekük tanulási szokásait
- fejlődtem a szövegfeldolgozás protokoljában, ahogy a gyerekek is.
- rengeteget tanultam magamról, ami nem mindig pozitív. De az is kell. 
- a távolság ellenére sok kollégával közelebb kerültem az online mítingeken. 
- bátrabban mondom ki a véleményemet. 
- felismerem, hogy szorongani felesleges... bár még változtatni nem tudok. 

A következőkben pusztán saját magam miatt fogom összeírni a tapasztalataimat, amit ebben a 3 hónapban megéltem a digitális munkarendben. Szeretnék SAJÁT MAGAM számára is kicsit tudatosabban reflektálni, hogy
  •  mit MIVEL és miért csináltam?
  • mit és MIVEL lehetett volna még másképp? 
  • mi vált be és mi nem? 
  • mi alkalmazás milyen célhoz vált be?
Mivel hallani csiripelő madarakat arról, hogy nem ez volt az utolsó digitális munkarendre való átállás... érdemes feltankolni a tapasztalatok tárházát... mert lesz itt még 7 szűk esztendő. 
Legalábbis, ami a motivációs üvvegolyók szétszóródását illeti... 

2017. augusztus 2., szerda

Ismerkedés a betűkkel

Bizonyára közülünk sokaknak ismerős a kép: nagyi ül a számítógép előtt és géppuskaropogást messze elkerülő sebességgel kopog a billentyűzeten azzal a veszelyesen fenyegető mutatóujjal...kopp...kopp...koppkopp (hoppá, itt egymás mellett volt két igényelt betű)... kopp ... kopp... és így tovább a végtelenségig. Mit nekik vakon 10 ujjas gépírás! És mi a helyzet a gyerekekkel? 

Nem elképzelhetetlen, hogy már úgy kerülnek iskolába, hogy valamennyire tudnak olvasni. A jelenség korábban sem volt másképp, csakhogy most egy újabb tényező segítheti az olvasás korai tanulását. Hogy ez jó-e vagy sem, az nagyon összetett kérdés, most nem is kívánok rá választ találni. Ami azonban biztos: a klaviatúra leosztásával a gyerekek már az iskolát megelőző szakaszban is rendszeresen ismerkednek, közeli barátságot kötnek. Akkor miért ne használhatnánk ki ezt az írás és olvasástanításban. 

Az olvasástanításnak van jó pár, a mai magyar közoktatásban is alkalmazott metódusa. Mi az analizáló olvasástanítást globális előprogrammal használjuk. Közel s távol a varázslat maga az, ami lezajlik első osztályban a gyerekeknél. A globális előprogramba tartozik, hogy minden szót szócsíkon mutatunk, vannak gyakran, a napi rutin részeként használt szóképek (napok, egymás nevei, tanuláshoz szükséges tárgyak, tanterem berendezési tárgyai stb.), amit el tud olvasni, mert a szókép és a jelentés összekapcsolódott. A betűtanulás szakaszában azonban először a hallási diszkrimináció fejlesztése a fontos, hogy egyáltalán azonosítani tudja egy szekvencián belül a fókuszba állított hangot. Utána szintetizálnia kell, hiszen a sok izolált hangot össze kell tudni olvasni újra egy szekvenciává. Nagyon izgalmas munka, érdemes kipróbálni! :) 

Az írástanítás általában nem párhuzamosan, hanem késleltetve zajlik. Hihetetlen elmemunkára kell rávenniük a gyerekeknek magukat, akkor, amikor egy-egy betűt kanyarítanak. Ráadásul az írott kisbetűk és a nyomtatott kisbetűk csak nyomokban tartalmaznak hasonlóságot (l. g vagy k vagy a). Azonban bizonyos fajta tollbamondás már jelen van az olvasástanulás szakaszában is. A gyerekeknek van betűkészletük. A jófej tanár néni megmondja, hány hangból áll a szó, a gyerekek leszámolják, hány betűt kell választani (nagyon fontos, hogy a hang-betű elkülönítés meg legyen nevezve!). Majd rakosgatják. Egymás után szép komótosan. Mint történetünk kezdetén a nagyi számítógép előtt ülve.

Hohó, a rokonság kézenfekvő, teremtsük termékeny kapcsolatot az informatika (ahol otthonosan mozognak a gyerekek) és az iskolai tananyag között. Vonuljunk le az informatika terembe és már kezdődhet is a tollbamondás.
Lássuk a dolog előnyeit:
- motiváló környezet
- nem megy el sok idő azzal, hogy a betűket kirakosgatják, majd rendezetten visszarakosgatják (mondjuk ez kiváló finommotorika fejlesztés is, de mindig az a kérdés, hogy mi éppen a célunk)
- kombinálni lehet kép felmutatással, rejtett képpel (smart program függönye), 
- ha össze vannak kötve a gépek, akkor tudunk egyesével, személyes írásbeli segítséget adni (pl. a megadott 3 hang közül melyiket hallod, mi megadjuk a hiányzóra az alternatívákat, amikből választ)

Természetesen elő kell készíteni a dolgot:
- biztosan legyen elérhető a terem
- legyen annyi számítógép
- ne lehessen megnyitni az internetet, hogy a kis garázdák facebookozzanak
- legyen a számítógépeket szövegszerkesztő vagy legalábbis jegyzettömb
- gyorsan tudjunk levonulni, hiszen akik kicsiket tanítanak, nagyon jól ismerik a helyzetet, hogy egy fél élet, mire felöltözünk, pisikakit elintézzünk, cipőt kötünk, sorakozunk, levonulunk, megértjük a feladatot. 

Érdemes tehát nem az első alkalomtól várni a csodát, mert a gyerekeknek először is a gépterem környezete lesz izgalmas. Úgy vélem hasznos lehet egy ismerkedős alkalmat a gépterem környezettanulmányának szentelni. Ez számítógép, ez képernyő, ez billentyűzet, mi van a billentyűzeten, betűk, számok, karakterek. Előfordulhat, hogy nem minden gyereknek engedik otthon, hogy használja, tehát a szövegszerkesztővel való ismerkedés is nagyon fontos. Meg kell mutatni, hogyan kell szünetet rakni két szó után, meg kell mutatni, hogyan vált sort és hogyan ír nagybetűt. Ennyi alapvetően elég az elején. 


2016. szeptember 19., hétfő

LearningApps - környezetismeret órai felhasználása

Új élet kezdődött szeptemberben, amikor az önjáró és megfelelően erős öntudattal rendelkező negyedikesektől búcsút vettünk és kinyitottuk osztályunkat és szívünket a kis előkészítősök előtt. Júniusban még az egész napjuk nem állt másból, mint játékból és szórakozásból... erre itt ez a gonosz szeptember, amikor 6-7 órákat kell kibírni... figyelni... felelni... Mit tehetünk mi tanárok, hogy a tanulás is csupa játék és szórakozás legyen?

Például a környezetismeret óra első témakörét lehet a hagyományos képválogatással kezdeni. Élő vagy élettelen adott képen szereplő valami. Ez a feladattípus a halmazalkotást, a prototípus naiv elméletben megjelenő változatát fejleszti. Ezt ide teszem... ezt oda teszem. Ezek élő dolgok (élőlények)... azok élettelen dolgok. Megannyi kép válogatása, nyomtatása, laminálása, fák kiírtása árán lehet molyolni 3 percig, aztán megunják. Idő, pénz, energia egy csettintésre elmúlik. Persze elő-elő vehető... 
Nade. A LearningApps oldalon különböző tankockák hozhatóak létre, például élő és élettelen témakörben. A nyilvánossá tett segédeszközöket pedig bárki felhasználhatja... bárki, akinek van internetelérése az osztályában (nekünk csak azért van, mert én kicsaltam a főnökömtől a jelszót). A játék egyszerű: húzogatni kell élő és élettelen halmazokba a képeket. A végén ellenőrzésre teljesen egyértelmű megoldást talál. 

Ha saját tankockát hozunk létre, akkor is válogatni kell a képeket, feltöltögetni stb., mint abban az esetben, amikor offline képrakosgatást tervezünk. Csakhogy ez tartósabb, nem fog összegyűrődni és a gyerekek is motiváltabbak, hiszen az interaktív táblához csak az jöhet, aki megérdemli... nem mellesleg az ellenörző gombnak köszönhetően önálló tanulásra is alkalmas akár időkitöltőként, hiszen tanári felügyelet nélkül is azonnal kap visszajelzést a gyerkőc, hogy sikerült-e abszolválni a feladatot avagy sem. (Olvasás nélkül is megvalósítható, hiszen az ÉLŐ és ÉLETTELEN  szóképeket könnyen be tudja azonosítani a gyerek márcsak hosszúsága okán is.)

Örülök, hogy rábukkantam, holnap ki is próbáljuk!

2016. június 11., szombat

Búcsúvideó

A gyerekek életében nagy fordulópontot jelent, amikor a serdülőkor hajnalán alsó tagozatból felső tagozatba lépnek. Osztályom most jutott el ehhez a mérföldkőhöz. Szerdán évzáró, egy kis meglepetéssel illik elbúcsúzni az osztályfőnöktől. Rajztanárukként és délutános gyógypedagógussokként úgy gondolom, hogy vizuális kultúra nevelé tanmenetbe is gyönyörűen illeszkedik az az ötlet, amit kifundáltunk, végrehajtottunk, létrehoztunk s most már csak a bemutatásra vár. Nem, nem verset tanultunk, mégcsak üdvözlőkártyát sem rajzoltunk az ofőnek. Filmet forgattunk. 

Hallássérült diákok számára a digitális technológia olyan segédeszköz az életben való boldoguláshoz, mint egy mankó vagy egy kerekesszék. Internetkapcsolatos okostelefonnal kapcsolatba tudnak lépni egy,ással a különböző üzenetküldő oldalakon keresztül, információkat tudnak tárolni, rákeresni, meg tudnak örökíteni fontos eseményeket... természetesen ez a hallókra is igaz, de hallássérültekre különösen, hiszen a videótolmács-szolgálat olykor "életmentő" lehet. 
Mivel az átlagnál is többet nyomkodják a kütyüket, jobban is ismerik a lehetőségeiket. Az egyik kislány telefonjában kiváló videóvágó programot találtunk.
Megírtuk a forgatókönyvet, leforgattuk, majd a windows-ba épített Windows Movie Makerrel megvágtuk és összeállítottuk a búcsúvideót.

A program nagy előnye, hogy képekkel, videókkal és zenével lehet gazdagítani a projektünket. Egyszerű a vágófelülete, de egyszerűségében rejlik a könnyen kezelhetősége is, tehát gyerekek is könnyen ráéreznek. Különböző effektekkel lehet a jeleneteket összefűzni. A zene vágására is alkalmas opciókkal pedig még szívhezszólóbbá tudtuk tenni a filmecskét. 

A feladat a gyerekek számára nagyon motiváló volt. Közben számos kompetenciájukat fejlesztettük: nyelvi készségek, összepontosítás, pontosság, kooperáció és együttműködés, hiszen mindenben az ő ötleteiket támogattam, nekik kellett az alternatívák között válogatni és választani, nekik kellett közösen megbeszélniük a jeleneteket. A digitális kompetenciafejlesztés sem elhanyagoltható. Sokkal motiválóbb úgy írni az osztályfőnöknek köszönő szöveget, hogy az utána elmondva kerül bele a videóba. Lelkesen dolgoztak. Ha csak annyi lett volna a feladat, hogy írjanak, amit majd összefűzünk, sokkal több ellenállásba ütköztem volna. 


2016. február 28., vasárnap

Semmi sem KÉPtelenség

Nagy örömömre szolgál, hogy egy olyan oldalról számolhatok be, ami kiegészíti az eddigi képszerkesztési ismereteimet. Ez az oldal az online IPICCY

Egy korábbi bejegyzésben már szó esett arról, hogy szegény ember vízzel főz, avagy ha nincs photoshop tudás a birtokodban, akkor is csodákra képes az ember a paint és word szerelmetes egyesítésében. Azonban állandó hiánnyal kellett szembenéznem a képszerkesztés terén, méghozzá azzal, hogy a képek és képelemek színét nem tudtam megváltoztatni. Ennek a korszaknak azonban vége! Nem, nem barátkoztam össze és költöztettem a gépemre se Photoshopot, se GIMPet. Egyszerűen csak odatévedtem az ipiccy háza tájára és kísérletezgettem. Az apropót pedig az adta, hogy esküvői meghívóinkat és az étterem díszítésére szánt képeket én magam akartam elkészíteni. Próbálja ki bátran mindenki! 


2016. január 14., csütörtök

Kooperáció és alkotás

Ma egy olyan alkalmazást szeretnék kedvcsinálóként bemutatni, ami nem is annyira a szakos maszlaggal fűszerezett IKT kompetenciafejlesztéshez, sokkal inkább a szociális készségfejlesztéshez járul(hat) hozzá gyerekeknél. Délutáni- és kézműves tevékenységek tervezéséhez ajánlom első körben. 

A gyerekek szeretnek rajzolni. Egy idő után azonban sokakban kialakul a gát, hogy nem olyan a rajz, mint az elméjükre leképződött valóságszelet és felhagynak e tevékenységükkel. Ellenben színezni mindenki szeret. Sokáig. Nem véletlen a meditációs zen színezők népszerűsége, amelyek kifejezetten a felnőtteket célozzák. A színezéssel az írás-előkészítésen kívül nem sok értelmét látom (jó relaxálni, belátom, de mégiscsak...). Ellenben, ha a színezést egy csoport közösen hajtja végre, mert egyikőjük hiányában már nem lenne kész a mű... na abban már látok fejlesztési potenciált. 

Nagy divat manapság a koperatív fa, kooperatív karácsonyfa, bohóc stb. színező, amikor több A4-es lapra van nyomtatva a kép, s egyrészt a gyerekeknek kirakósként össze kell illeszteniük, másrészt a folytatólagos színezés végett egymásra is figyelniük kell (egy bohóc ruhája nem lehet jobbra fent lila, míg balra lent hupikék vagy mustársárga). Csakhogy ezt létrehozni nagyon sok otthoni munkát igényelnye... hiszen szépen elő kell mindent rajzolni. Egy agyonhajszolt pedagógus azonban néha megengedhet magának egy kis könnyítést... amit a digitális világ hoz el számára. 

Van ugyanis egy online alkalmazás, ahova mégcsak regisztrálni sem kell, ám villámgyorsan generálni lehet jobbnál jobb kooperatív képeket. Block poster névre hallgató módszer oldalára csak fel kell tölteni a google-ből kikeresett képet, méreteit egy kicsit lehet állítgatni, s tádámm, egy kattintásnyi (na és persze egy nyomtatásnyi) távolságba került a garantált csoportélvezet. 

De láttunk egy-két példát, miért is lesz nagyon mutatós az eredmény...