Ismerkedés a betűkkel

Bizonyára közülünk sokaknak ismerős a kép: nagyi ül a számítógép előtt és géppuskaropogást messze elkerülő sebességgel kopog a billentyűzeten azzal a veszelyesen fenyegető mutatóujjal...kopp...kopp...koppkopp (hoppá, itt egymás mellett volt két igényelt betű)... kopp ... kopp... és így tovább a végtelenségig. Mit nekik vakon 10 ujjas gépírás! És mi a helyzet a gyerekekkel? 

Nem elképzelhetetlen, hogy már úgy kerülnek iskolába, hogy valamennyire tudnak olvasni. A jelenség korábban sem volt másképp, csakhogy most egy újabb tényező segítheti az olvasás korai tanulását. Hogy ez jó-e vagy sem, az nagyon összetett kérdés, most nem is kívánok rá választ találni. Ami azonban biztos: a klaviatúra leosztásával a gyerekek már az iskolát megelőző szakaszban is rendszeresen ismerkednek, közeli barátságot kötnek. Akkor miért ne használhatnánk ki ezt az írás és olvasástanításban. 

Az olvasástanításnak van jó pár, a mai magyar közoktatásban is alkalmazott metódusa. Mi az analizáló olvasástanítást globális előprogrammal használjuk. Közel s távol a varázslat maga az, ami lezajlik első osztályban a gyerekeknél. A globális előprogramba tartozik, hogy minden szót szócsíkon mutatunk, vannak gyakran, a napi rutin részeként használt szóképek (napok, egymás nevei, tanuláshoz szükséges tárgyak, tanterem berendezési tárgyai stb.), amit el tud olvasni, mert a szókép és a jelentés összekapcsolódott. A betűtanulás szakaszában azonban először a hallási diszkrimináció fejlesztése a fontos, hogy egyáltalán azonosítani tudja egy szekvencián belül a fókuszba állított hangot. Utána szintetizálnia kell, hiszen a sok izolált hangot össze kell tudni olvasni újra egy szekvenciává. Nagyon izgalmas munka, érdemes kipróbálni! :) 

Az írástanítás általában nem párhuzamosan, hanem késleltetve zajlik. Hihetetlen elmemunkára kell rávenniük a gyerekeknek magukat, akkor, amikor egy-egy betűt kanyarítanak. Ráadásul az írott kisbetűk és a nyomtatott kisbetűk csak nyomokban tartalmaznak hasonlóságot (l. g vagy k vagy a). Azonban bizonyos fajta tollbamondás már jelen van az olvasástanulás szakaszában is. A gyerekeknek van betűkészletük. A jófej tanár néni megmondja, hány hangból áll a szó, a gyerekek leszámolják, hány betűt kell választani (nagyon fontos, hogy a hang-betű elkülönítés meg legyen nevezve!). Majd rakosgatják. Egymás után szép komótosan. Mint történetünk kezdetén a nagyi számítógép előtt ülve.

Hohó, a rokonság kézenfekvő, teremtsük termékeny kapcsolatot az informatika (ahol otthonosan mozognak a gyerekek) és az iskolai tananyag között. Vonuljunk le az informatika terembe és már kezdődhet is a tollbamondás.

Lássuk a dolog előnyeit:

- motiváló környezet

- nem megy el sok idő azzal, hogy a betűket kirakosgatják, majd rendezetten visszarakosgatják (mondjuk ez kiváló finommotorika fejlesztés is, de mindig az a kérdés, hogy mi éppen a célunk)

- kombinálni lehet kép felmutatással, rejtett képpel (smart program függönye), 

- ha össze vannak kötve a gépek, akkor tudunk egyesével, személyes írásbeli segítséget adni (pl. a megadott 3 hang közül melyiket hallod, mi megadjuk a hiányzóra az alternatívákat, amikből választ)

Természetesen elő kell készíteni a dolgot:

- biztosan legyen elérhető a terem

- legyen annyi számítógép

- ne lehessen megnyitni az internetet, hogy a kis garázdák facebookozzanak

- legyen a számítógépeket szövegszerkesztő vagy legalábbis jegyzettömb

- gyorsan tudjunk levonulni, hiszen akik kicsiket tanítanak, nagyon jól ismerik a helyzetet, hogy egy fél élet, mire felöltözünk, pisikakit elintézzünk, cipőt kötünk, sorakozunk, levonulunk, megértjük a feladatot. 

Érdemes tehát nem az első alkalomtól várni a csodát, mert a gyerekeknek először is a gépterem környezete lesz izgalmas. Úgy vélem hasznos lehet egy ismerkedős alkalmat a gépterem környezettanulmányának szentelni. Ez számítógép, ez képernyő, ez billentyűzet, mi van a billentyűzeten, betűk, számok, karakterek. Előfordulhat, hogy nem minden gyereknek engedik otthon, hogy használja, tehát a szövegszerkesztővel való ismerkedés is nagyon fontos. Meg kell mutatni, hogyan kell szünetet rakni két szó után, meg kell mutatni, hogyan vált sort és hogyan ír nagybetűt. Ennyi alapvetően elég az elején.