Bárányfelhő a WordArt jóvoltából

Új osztályt kapni és tiszta lapra lelkesülten felépíteni egy kis világot - kevés szívmelengetőbb kalandot tudok elképzelni tanárként. Hallássérült gyerekeket tanítva egy érzékeny mérleg két serpenyőjét kell egyensúlyba hozni például a betűtanításnál: kiszámíthatóan következetes legyek,

hogy mélyen bevésődjön, de mégis maradjak rugalmas, hogy szét ne unjuk magunkat. Nem árt a varázslatot fenntartani mind 44 betűnél. Így nem fognak gyülekezni felhők az olvasás órák köré. Kivéve néhány szófelhőt.

A gyerekeknél betűtanulás során egy sor olyan gyakorlattal élünk, ami a hangalakot vagy a szájképet vagy az írásjegyeket rögzíti. Az őskorban kalligrafikus tehetséggel megáldott kollégák egy kódexmásoló kitartásával művészkedték apró lapokra a tanított betű vékony, vastag, kicsi, nagy, talpas, kurzív, csicsás és írott rokonságát, hogy a nebulóknak kiszórhassák és a betűállandóság zászlaja alatt válogatásra buzdítsák őket. 

Aztán jött a fordulat. Pár kattintással a számítógép szövegszerkesztőjében a betűkészlettel létrehozott mágia segítségével, akár minden gyerek kaphatott kártyakészletet. Persze ki kellett vágni, de az meg legyen a napi aktív meditáció. Elvetemültebbek vagány betűtípusokat vadászhattak és tölthettek le... cikiség sokszor csak az ő és ű betűknél  adódott. Oké, betű- vagy szókártyák különböző betűtípusokkal... vigyázz kész rajt ... válogasd, majd ragaszd halmazba az új betűt! Párban vagy egyénileg, mindegy. Az enyémek szeretnek versenyezni. De minden betűnél? Uncsiii...

Egy kicsit helyettesítsük ezt a forgatókönyvet. Egy szófelhővel. Ne csúfoljuk digitális taneszköznek, mert nem az, viszont látványos. Funkcióban ugyanaz, mint fent nevezett analóg elődjei, hisz ez is csak egy papír-ceruza feladatlap lesz. De előkészítőben pont jó. A szófelhők bevezetésének azonban remek módja, melyet ráérünk bővíteni akkor is, amikor már nem csak a sima kultúrtechnikákat, hanem a digitális írástudást is pallérozni akarjuk. Gyülekezzenek akkor a szófelhők.

A korábban bemutatott online alkalmazások mellett most megismerkedtem a Wordart-tal is, amiben remek szófelhőket lehet szuperszonikus sebességgel gyártani. Regisztrált felhasználóként ingyen el is lehet tárolni a kész műveket, melyeket persze letöltve flancos feladatlapokba vagy diasorba vagy online történetmesélésbe, videóba, montázsba... szóval csak oda nem lehet beilleszteni, ahova nem is akarjuk. Ez a koktélcseresznye a tejszínhab tetején. A flanc. 

Jelen esetben az e betű tanulásához gyártottam le a szerény kis bárányfelhőmet. 

Új fejezetek

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Na jó nem, az a legtudományosfantasztikusabb az egészben, hogy mindössze 2 éve és itthon, Magyarországon történt. AKKOR történt valami meghatározó. Jelen esetben a Krétán keresztül igényelni lehetett minden tanár-pedagógusnak egy új laptopot Államatyánk jóvoltából. Ingyen. Saját oktatási felhasználásra. Telepített flancokkal. Rengeteget bíró aksival. Csendes zúgásmentes formában. Modern, nemde? 

Először ódzkodtam tőle. Szerénység meg miegymás. Jó nekem a saját kis Hp traktorom is. De az akkori igazgatónk meggyőzött engem is és a délutánosomat is, hogy igényeljük, ha már lehet. Nem kell hazavinnünk, használják bent a gyerekek. És milyen igaza volt! A történet apróbetűjéhez tartozik, hogy a szerződéskötéskor vállaltuk egy online tanfolyam elvégzését. Mi bajunk származhat abból. Semmi. Épp túlvoltunk 2 kőkemény digitális munkarenden szerencsétlenkedésen. 

Azóta eltelt 2 év. Kirepült egy osztályom. Kollégák jöttek-mentek. Új igazgató érkezett. Babák születtek és készülnek megszületni. Napjainkban pedig elindult az a bizonyos online tanfolyam is. Időben. Én babavárok itthon, örülök az elfoglaltságnak. S őszintén bevallom: sok új dimenzióját villantotta fel a képzés a digitális tananyagszerkesztésnek és tanításszervezésnek. Ami hasznos. 

De azért halkan megjegyezné a kritikus KicsiÉn, hogy... Azt nem értem, ha már ennyi kincs gyűlt össze az internet bugyraiban, vajon miért nem tudunk róluk alanyi jogon, széles körben, általában. Miért nem gondolnak a tananyagpromotálók, alkalmazásfejlesztők a digitálisan kevésbé jól felszerelt iskolákra, ahol nincs külön proaktív vezetőség, aki ossza az igét vagy nincs infós munkaközösség, aki tudna arról, hogy miről is kellene tudnia. Miért nem küld a tankernek az oldal menedzsmentje egy tájékoztató linket (ahogy a pályázatokról tud), amit aztán az iskola vezetése teríthet. Onnantól meg már csak a kedves Kolléga felelőssége, hogy hagyja magát elveszni a különböző online tartalmak útvesztőiben. Most persze első sorban a magyar fejlesztésekre gondolok.

Tehát sok kincs fekszik parlagon. Amit majd, amikor visszatérek, szeretnék is kipróbálni. Csakhogy félő, hogy addig elveszik az emlék, változik a tartalom. Úgyhogy leporolva az egyetemi doksigyűjteményt úgy döntöttem, hogy néhány új fejezettel gyarapítani fogom az állományt.

Az ismeretbővítés nem jöhetett volna létre a Digitális kompetenciák fejlesztése az RRF-1.2.1 projekt nélkül.

Városismereti séta a 21. században

 Az elmúlt 2, mindenki számára felejthető év után végre ismét az volt az érzése az embernek, hogy a jól megérdemelt őszi szünetben (tanárként és nem szülőként!) újra utazni lehet. Nyitva vannak az éttermek (inkább közzel, mint hellyel), lehet szállást foglalni, maszk nélkül tarthatod arcod a napba, hogy a napsugár adja a másikat. És végre a telefonba struccoló ember jelensége is értelmet nyer egy városismereti séta keretében. 

2021. Veszprém. Bármerre fordul az ember lánya - a kortárs tárlaton kívül, csak azt meg minek, ugye -, mindenütt az "átmenetileg zárva", "felújítás miatt zárva", "átalakítás miatt türelmüket kérjük" táblákba botlik, már amennyiben azt tervelte ki, hogy ő márpedig kultTÚRÁZNI fog a szabadsága alatt. Bosszankodnunk? Nem. 2023. Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa... tehát pécsiként teljes mértékben együttérzek és megértem a mostani zárt kapukat. Hajrá Veszprém! :D 

A mostani látogatásunk leginkább egy film trailerére emlékeztetett: a legjobb részeket bemutatta, de semmiben nem kellett mélységesen megmártózni. Majd 2023-ban! Viszont zseniális ötlettel állt elő Veszprém. Az Európai Kulturális Örökség megőrzése és a fiatalok bevonása érdekében nemzetközi projekt zajlott. Több ország középiskolás és egyetemista fiataljai dolgoztak együtt. Most nem térek ki a projekt dimenzióinak szükségességére és szuperségére, viszont meg kell mondani, hogy remek ki eredményt hoztak lére a fiatalok. "Légy ott(hon) Veszprémben!" városismereti sétára invitálnak egy ingyenes applikációval. Hozzávalók: némi internet és egy okostelefon. Ez mindenki számára adott. Némi lelkesedés - ezt meg mindenki instant csomagolja a váltás fehérnemű és piperetatyó mellé, ha már elutazik. 

Noha bemenni nem tudtunk tárlatokra, rengeteg izgalmas és érdekes információval gazdagodunk és közben bejártuk keresztbe-kasul Veszprém dimbes-dombos városát. 

Az alkalmazás 3 sétára, 3 küldetésre hív. Különböző távokat, tematikákat kínál, tehát bátran lehet válogatni idő és erő függvényében. A várispán titka című séta a legrövidebb. Ez a klasszikus értelemben vett várnegyedben vezet körbe. Kulcsokat kell gyűjteni, ami kódokat jelent. Úgy visz egyik pontról a másikra, hogy megadja a helyszín nevét, egy régi képet mutat arról a helyszínről és mesél is róla. De hogy mi is aktívak legyünk, feladványt vagy fejtörőt is kínál. No, nem kell hozzá fél diploma sem, hiszen csak a szemedre van szükség hogy megválaszold a kérdéseket. Attól még izgi, hogy nem csak öncélúan mászkálsz, olvasva a blablát, hanem feladattal mászkálsz és fókuszálj az aktuális helyszínre. 

Emellett belemerülhetünk A királyné gyöngysora fantázianevű küldetésbe is , illetve megmenthetjük Veszprém városát, úgyhogy Tűzre, vízre vigyázzatok! Míg a második séta inkább a modern városrészt mutatja és járja be, addig a harmadik a Séd-patak csodálatos sétányán várja a rejtvények megoldását. 

Igazán felvillanyozó ötletnek tartom, hogy kihasználta a projekt keretében az ifjúság a saját függőségét. jelesül, hogy a telefont letenni nem lehet. Most valami más, most valami túlmutató kütyülés zajlik a városban, ha részt veszünk ezeken a sétákon. Gondoljunk bele, hogy egy osztálykirándulásnál csapatokra osztott gyerekek így ismerjenek meg egy területet: kis vetélkedő, kütyüzgetés, nézelődés... hogyan is motiválnánk jobban? 

Hasonló járd magad, ismerd meg magad és fedezd fel magad tematikus sétákra már Sopronban is láttunk kezdeményezést, azonban akkor még papír alapon. Remélem, hogy egyre több város áldoz az Internetisten oltárán ilyesfajta fejlesztésekkel, hogy a város múltja a jelen ember érdeklődési körébe kerülhessen az eszközön keresztül. 

Google az oktatásban VI. - Google Docs

Az ókori rómaiknak annyi istenük volt, hogy megtöltöttek vele egy egész Panteont és akiknek nem jutott hely a míves oszlopfők között, azok befészkelték magukat a házi tűzhely mellé házi istenekként. Manapság - az energia nem vész el csak átalakul - is vannak ilyen házi istenek: Wifi, googleclassroom, Kréta, kormányinfó, müllercecília. Ha mással nem, hát ezekkel a szavakkal biztosan gyarapodott mindenki aktív szókincse. 

A Google önmagában is olyan, mint maga a Panteon. Belefér a gmail, drive, calendar, youtube, meets, maps, fordító, earths, classroom... és a lista estig folytatható lenne. Elég egy ima - 21. században az internet istenséghez a stabilitásért -, egy jelszó és máris egy multiverzum küszöbén állunk. A spirituális kiteljesedésre ebben a Panteonban pedig bőven volt alkalmunk - és szükségünk - idén. 

Személyes véleményem szerint a doogle drive biztosította a Office programok tökéletesen alkalmasak arra, hogy a fizikai távolságra fittyet hányva közösen teremtsünk valami értéket és tanuljunk egymástól. 

Mire is gondolok? 

Idén nemcsak a digitális munkarend kalandjaiban kellett folytatásos történetbe ágyazva részt venni, hanem a sebtében összedobott kerettantervek zászlóshajója alatt a helyi tantervek megírásában is alámerülni. Amikor 13-an vagytok egy munkacsoportban, az nemcsak azért veszélyes, mert Agatha Christie után szabadon egy úgyis meghal... hanem azért is, mert bele lehet fulladni az egyéni megjegyzések kavalKÁDjába. 

Játsszunk el a gondolattal, hogy e-mailben a munkacsoport-vezető csatolt doksit küld azzal a kéréssel, hogy véleményezzük. Játsszunk e a gondolattal, hogy mindenki letölti, beleokoskodik, majd csatolva visszaküldni. És mikor ő visszaküldi, szembesül azzal, hogy 4-en már megelőzték. Nosza, töltsük le újra, véleményezzük, küldjük vissza újra... ám ekkor már 8-an tettek előttünk ugyanígy... nem folytatom, nem erősségem a matek. A 8 után már a "sok" jön és a "felesleges" mint új határozatlan számnév.

Szóval a digitális nyelvet kicsit is beszélők a munka megkezdése előtt rivallót küldenek: Mindenki nyugodjon le! Nem wördözünk, google doc a Megmentőnk. 

Előnyei:

• A megosztott tartalom bárki által szerkeszthető.
• A szerkesztési napló visszanézhető, tehát ha valaki trollkodik, az lebukik, nincs mese.
• Nem kell a szövegbe okoskodni, ha nem akarsz, hiszen lehet megjegyzést fűzni a tartalomhoz.

• Kicsit fapadosabb, mint a Microsoft Office Word, de számos szerkesztési lehetőség van benne még így is. (És lehet a lapot állóból fekvőbe forgatni, ami elég hasznos, ha tantervről van szó és túlcsordulnak az oszlopok és sorok.)
• Lehet bele írni offline is (ez esetben azonban a változtatások nem kerülnek megosztásra)
• Nem kell tartani attól, elveszik a munka, hiszen automatikusan ment a felület. 
• Vissza lehet állítani a tartalmat, ha valaki véletlenül a teljes tartalmat törölte. Miután feltápászkodsz a sokkból persze.

Hátránya:

Ha hagyományos worben szerkesztesz és Ctrl+C Ctrl+V használatában akarod feltenni, akkor rútul szétcsúszik és kezdheted vállalhatóvá pofozni.

Táblázatot nagyon nehéz benne érdemben szerkeszteni, mert nem egyszerű megtalálni a formázási lehetőségeket. 

Javaslat: worben készüljön a pöpec táblázat üresen, azt másoljátok fel és sokszorosítsátok kényetek kedvetek szerint. 

Ha meglévő word doksit töltesz fel, az másképp működik, nehezebb megtalálni és márképp menti a megjegyzéseket, mintha eleve a drive felületen születik az új tartalom. Erre érdemes odafigyelni, hiszen ha kevésbé gyakorlott csoporttagokkal dolgoztok, akkor ők félve nyomkodnak ismeretlennek tűnök gombokra. 

Ha a megtelik a google drive, kíméletlenül áldozatul eshetnek a tisztogatásnak. A szerencse az, hogy az aktuális verzió mindig lementhető. Mintha floppyról kirónád egy darab kőre. De megvan. És megmarad.

Biztos súlyosbíthatnám mérleg mindkét oldalát, de ezek a szubjektív listám Top helyezettjei.   

A távolságot mint üveggolyót...

2020. Valószínűleg egy teljes generáció fog emlékezni erre az évre. 

Hogy miért?

Mert 2020. március 16-án bezárták kapuikat a magyar iskolák (is). Meddig tart? Mit csináljunk? Hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre senki nem kapott választ. És most, hogy 3 napja újra kinyitották a kapukat, talán csak még több kérdés motoszkál a fejekben. 

Amikor egyetemre jártam, már tudtam, hogy az egyik leghasznosabb órám/tantárgyam a Modern Eszközök a Pedagógiában fantázianévre hallgat. És miért? Mert egy olyan ember oktatta, aki közel tudta hozni hozzám a digitális írástudást. 

A fenti bekezdésnek két kulcsa van. Az egyik a digitális, a másik az ember. 

Tőlem nagyon távol áll az, hogy a gyerekeket a digitális taneszközökkel oktassam, holott jómagam számos programot jártassággal használok - a magánéletemben. Meg szerény is vagyok.

Távol áll tőlem, mert a jelen iskolarendszerből nehezen tudnék más kiemelni, mint azt, hogy szinte akaratlagos gátakat állít a digitális taneszközhasználat elé. 

Sok kolléga magasztalja a SMART programot és a különböző okostáblákat... de miért. Mert huzogatni lehet rajta ikonokat, meg videót lehet nézni. Rendben, a videóval nem is vitázom, de a huzogatásra pont jó a táblára ragasztott szócsík és a gyurmaragacs.

Nehezen tudom gúnyos belső mosoly nélkül hallgatni, amikor arról beszélnek, hogy az interaktív tananyagé a jövő és mennyire jól adaptálták a régi szövegeket interaktív tananyaggá. Attól, mert a felület digitális, még nem lesz egy tananyag interaktív. Ha a tanár kattintgat és továbbra is csak a prezentációs szolgálatot látja el, akkor nem felváltja, csak kicseréli a zöld táblát, e-táblára. Ameddig a gyerek csak néz és nem tevékeny... minden egyes gyerek párhuzamosan nem tevékeny... nem lehet interaktivitásról beszélni. 

A digitális munkarendben megvalósított szörnyszülött próba szerencse alapú, koncepció nélküli. A felszínen düh és kétségbeesés van bennem. A mélyben azonban hála a tapasztalatért. 

Hálás vagyok, mert

- túlgyötörtem magam néhány korlátomon, ami a live oktatással kapcsolatos

- elhagytam félelmeket azzal kapcsolatban, hogy belefolyjak a családok életébe 

- számos digitális felülettel ismerkedtem meg, amiben immár otthonosan mozgok és ... lassacskán barátok leszünk. 

- nagy mértékben fejlődött a vakon 10 ujjas gépírástudásom

- a gyerekekkel intenzív egyéni órákat tudtam tartani, ami a valóságban nem jöhetett volna létre

- a szülők is jobban megismerték a saját gyerekük tanulási szokásait

- fejlődtem a szövegfeldolgozás protokoljában, ahogy a gyerekek is.

- rengeteget tanultam magamról, ami nem mindig pozitív. De az is kell. 

- a távolság ellenére sok kollégával közelebb kerültem az online mítingeken. 

- bátrabban mondom ki a véleményemet. 

- felismerem, hogy szorongani felesleges... bár még változtatni nem tudok. 

A következőkben pusztán saját magam miatt fogom összeírni a tapasztalataimat, amit ebben a 3 hónapban megéltem a digitális munkarendben. Szeretnék SAJÁT MAGAM számára is kicsit tudatosabban reflektálni, hogy

•  mit MIVEL és miért csináltam?
• mit és MIVEL lehetett volna még másképp? 
• mi vált be és mi nem? 
• mi alkalmazás milyen célhoz vált be?

Mivel hallani csiripelő madarakat arról, hogy nem ez volt az utolsó digitális munkarendre való átállás... érdemes feltankolni a tapasztalatok tárházát... mert lesz itt még 7 szűk esztendő. 

Legalábbis, ami a motivációs üvvegolyók szétszóródását illeti... 

Ismerkedés a betűkkel

Bizonyára közülünk sokaknak ismerős a kép: nagyi ül a számítógép előtt és géppuskaropogást messze elkerülő sebességgel kopog a billentyűzeten azzal a veszelyesen fenyegető mutatóujjal...kopp...kopp...koppkopp (hoppá, itt egymás mellett volt két igényelt betű)... kopp ... kopp... és így tovább a végtelenségig. Mit nekik vakon 10 ujjas gépírás! És mi a helyzet a gyerekekkel? 

Nem elképzelhetetlen, hogy már úgy kerülnek iskolába, hogy valamennyire tudnak olvasni. A jelenség korábban sem volt másképp, csakhogy most egy újabb tényező segítheti az olvasás korai tanulását. Hogy ez jó-e vagy sem, az nagyon összetett kérdés, most nem is kívánok rá választ találni. Ami azonban biztos: a klaviatúra leosztásával a gyerekek már az iskolát megelőző szakaszban is rendszeresen ismerkednek, közeli barátságot kötnek. Akkor miért ne használhatnánk ki ezt az írás és olvasástanításban. 

Az olvasástanításnak van jó pár, a mai magyar közoktatásban is alkalmazott metódusa. Mi az analizáló olvasástanítást globális előprogrammal használjuk. Közel s távol a varázslat maga az, ami lezajlik első osztályban a gyerekeknél. A globális előprogramba tartozik, hogy minden szót szócsíkon mutatunk, vannak gyakran, a napi rutin részeként használt szóképek (napok, egymás nevei, tanuláshoz szükséges tárgyak, tanterem berendezési tárgyai stb.), amit el tud olvasni, mert a szókép és a jelentés összekapcsolódott. A betűtanulás szakaszában azonban először a hallási diszkrimináció fejlesztése a fontos, hogy egyáltalán azonosítani tudja egy szekvencián belül a fókuszba állított hangot. Utána szintetizálnia kell, hiszen a sok izolált hangot össze kell tudni olvasni újra egy szekvenciává. Nagyon izgalmas munka, érdemes kipróbálni! :) 

Az írástanítás általában nem párhuzamosan, hanem késleltetve zajlik. Hihetetlen elmemunkára kell rávenniük a gyerekeknek magukat, akkor, amikor egy-egy betűt kanyarítanak. Ráadásul az írott kisbetűk és a nyomtatott kisbetűk csak nyomokban tartalmaznak hasonlóságot (l. g vagy k vagy a). Azonban bizonyos fajta tollbamondás már jelen van az olvasástanulás szakaszában is. A gyerekeknek van betűkészletük. A jófej tanár néni megmondja, hány hangból áll a szó, a gyerekek leszámolják, hány betűt kell választani (nagyon fontos, hogy a hang-betű elkülönítés meg legyen nevezve!). Majd rakosgatják. Egymás után szép komótosan. Mint történetünk kezdetén a nagyi számítógép előtt ülve.

Hohó, a rokonság kézenfekvő, teremtsük termékeny kapcsolatot az informatika (ahol otthonosan mozognak a gyerekek) és az iskolai tananyag között. Vonuljunk le az informatika terembe és már kezdődhet is a tollbamondás.

Lássuk a dolog előnyeit:

- motiváló környezet

- nem megy el sok idő azzal, hogy a betűket kirakosgatják, majd rendezetten visszarakosgatják (mondjuk ez kiváló finommotorika fejlesztés is, de mindig az a kérdés, hogy mi éppen a célunk)

- kombinálni lehet kép felmutatással, rejtett képpel (smart program függönye), 

- ha össze vannak kötve a gépek, akkor tudunk egyesével, személyes írásbeli segítséget adni (pl. a megadott 3 hang közül melyiket hallod, mi megadjuk a hiányzóra az alternatívákat, amikből választ)

Természetesen elő kell készíteni a dolgot:

- biztosan legyen elérhető a terem

- legyen annyi számítógép

- ne lehessen megnyitni az internetet, hogy a kis garázdák facebookozzanak

- legyen a számítógépeket szövegszerkesztő vagy legalábbis jegyzettömb

- gyorsan tudjunk levonulni, hiszen akik kicsiket tanítanak, nagyon jól ismerik a helyzetet, hogy egy fél élet, mire felöltözünk, pisikakit elintézzünk, cipőt kötünk, sorakozunk, levonulunk, megértjük a feladatot. 

Érdemes tehát nem az első alkalomtól várni a csodát, mert a gyerekeknek először is a gépterem környezete lesz izgalmas. Úgy vélem hasznos lehet egy ismerkedős alkalmat a gépterem környezettanulmányának szentelni. Ez számítógép, ez képernyő, ez billentyűzet, mi van a billentyűzeten, betűk, számok, karakterek. Előfordulhat, hogy nem minden gyereknek engedik otthon, hogy használja, tehát a szövegszerkesztővel való ismerkedés is nagyon fontos. Meg kell mutatni, hogyan kell szünetet rakni két szó után, meg kell mutatni, hogyan vált sort és hogyan ír nagybetűt. Ennyi alapvetően elég az elején. 

LearningApps - környezetismeret órai felhasználása

Új élet kezdődött szeptemberben, amikor az önjáró és megfelelően erős öntudattal rendelkező negyedikesektől búcsút vettünk és kinyitottuk osztályunkat és szívünket a kis előkészítősök előtt. Júniusban még az egész napjuk nem állt másból, mint játékból és szórakozásból... erre itt ez a gonosz szeptember, amikor 6-7 órákat kell kibírni... figyelni... felelni... Mit tehetünk mi tanárok, hogy a tanulás is csupa játék és szórakozás legyen?

Például a környezetismeret óra első témakörét lehet a hagyományos képválogatással kezdeni. Élő vagy élettelen adott képen szereplő valami. Ez a feladattípus a halmazalkotást, a prototípus naiv elméletben megjelenő változatát fejleszti. Ezt ide teszem... ezt oda teszem. Ezek élő dolgok (élőlények)... azok élettelen dolgok. Megannyi kép válogatása, nyomtatása, laminálása, fák kiírtása árán lehet molyolni 3 percig, aztán megunják. Idő, pénz, energia egy csettintésre elmúlik. Persze elő-elő vehető... 

Nade. A LearningApps oldalon különböző tankockák hozhatóak létre, például élő és élettelen témakörben. A nyilvánossá tett segédeszközöket pedig bárki felhasználhatja... bárki, akinek van internetelérése az osztályában (nekünk csak azért van, mert én kicsaltam a főnökömtől a jelszót). A játék egyszerű: húzogatni kell élő és élettelen halmazokba a képeket. A végén ellenőrzésre teljesen egyértelmű megoldást talál. 

Ha saját tankockát hozunk létre, akkor is válogatni kell a képeket, feltöltögetni stb., mint abban az esetben, amikor offline képrakosgatást tervezünk. Csakhogy ez tartósabb, nem fog összegyűrődni és a gyerekek is motiváltabbak, hiszen az interaktív táblához csak az jöhet, aki megérdemli... nem mellesleg az ellenörző gombnak köszönhetően önálló tanulásra is alkalmas akár időkitöltőként, hiszen tanári felügyelet nélkül is azonnal kap visszajelzést a gyerkőc, hogy sikerült-e abszolválni a feladatot avagy sem. (Olvasás nélkül is megvalósítható, hiszen az ÉLŐ és ÉLETTELEN  szóképeket könnyen be tudja azonosítani a gyerek márcsak hosszúsága okán is.)

Örülök, hogy rábukkantam, holnap ki is próbáljuk!