Új fejezetek

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Na jó nem, az a legtudományosfantasztikusabb az egészben, hogy mindössze 2 éve és itthon, Magyarországon történt. AKKOR történt valami meghatározó. Jelen esetben a Krétán keresztül igényelni lehetett minden tanár-pedagógusnak egy új laptopot Államatyánk jóvoltából. Ingyen. Saját oktatási felhasználásra. Telepített flancokkal. Rengeteget bíró aksival. Csendes zúgásmentes formában. Modern, nemde? 

Először ódzkodtam tőle. Szerénység meg miegymás. Jó nekem a saját kis Hp traktorom is. De az akkori igazgatónk meggyőzött engem is és a délutánosomat is, hogy igényeljük, ha már lehet. Nem kell hazavinnünk, használják bent a gyerekek. És milyen igaza volt! A történet apróbetűjéhez tartozik, hogy a szerződéskötéskor vállaltuk egy online tanfolyam elvégzését. Mi bajunk származhat abból. Semmi. Épp túlvoltunk 2 kőkemény digitális munkarenden szerencsétlenkedésen. 

Azóta eltelt 2 év. Kirepült egy osztályom. Kollégák jöttek-mentek. Új igazgató érkezett. Babák születtek és készülnek megszületni. Napjainkban pedig elindult az a bizonyos online tanfolyam is. Időben. Én babavárok itthon, örülök az elfoglaltságnak. S őszintén bevallom: sok új dimenzióját villantotta fel a képzés a digitális tananyagszerkesztésnek és tanításszervezésnek. Ami hasznos. 

De azért halkan megjegyezné a kritikus KicsiÉn, hogy... Azt nem értem, ha már ennyi kincs gyűlt össze az internet bugyraiban, vajon miért nem tudunk róluk alanyi jogon, széles körben, általában. Miért nem gondolnak a tananyagpromotálók, alkalmazásfejlesztők a digitálisan kevésbé jól felszerelt iskolákra, ahol nincs külön proaktív vezetőség, aki ossza az igét vagy nincs infós munkaközösség, aki tudna arról, hogy miről is kellene tudnia. Miért nem küld a tankernek az oldal menedzsmentje egy tájékoztató linket (ahogy a pályázatokról tud), amit aztán az iskola vezetése teríthet. Onnantól meg már csak a kedves Kolléga felelőssége, hogy hagyja magát elveszni a különböző online tartalmak útvesztőiben. Most persze első sorban a magyar fejlesztésekre gondolok.

Tehát sok kincs fekszik parlagon. Amit majd, amikor visszatérek, szeretnék is kipróbálni. Csakhogy félő, hogy addig elveszik az emlék, változik a tartalom. Úgyhogy leporolva az egyetemi doksigyűjteményt úgy döntöttem, hogy néhány új fejezettel gyarapítani fogom az állományt.

Az ismeretbővítés nem jöhetett volna létre a Digitális kompetenciák fejlesztése az RRF-1.2.1 projekt nélkül.