Most egy olyan példát szeretnék megosztani az olvasókkal, amit a napokban éltem meg saját tanítási gyakorlatom során a munkahelyemen. Egy olyan példát, amikor a technikát meglátogatja a saját kis ördöge, de a gyerekek által hozott partnerségi alkalmazkodással a helyzet valamelyest mégis menthető. Helyszín, időpont: negyedik osztály, délután.
Mivel a gyerekek kalendárium óra keretében a szentendrei Skanzenben kirándultak délelőtt, tudtam, hogy délután kiélhetem kreativitásomat és úgy dolgozom velük, ahogy csak akarok, mivel nincs komolyabb lecke (elvárás), ami lebegne a fejem felett.
Figyelembe véve, hogy decemberben érkeznek hozzám az életpályamodell zászlaja alatt a minősítő bizottság tagjai, gondoltam elkezdem tréningelni a gyerekeket bizonyos feladatokra, s arra, hogy számítógépet, interaktív táblát és internetet fogunk használni. Mert kell. Mert kell, hogy pontot kapjak erre is.
Nagy dérrel-durral átvonultunk az egyetlen olyan tanterembe, ahol - elvileg - van csatlakozás a világhálóhoz. A lelkes feszültség már érződött a gyerekeken. Állomásos feladatokat terveztem, laptopomat is behoztam, hogy minél szélesebb spektrumban gyakoroljam az IKT eszközök alkalmazását tanulási helyzetben. Azzal akartam kezdeni, hogy a természetismeret órán tanult madarakra (zöld küllő és kakukk) rákeresünk, hogy lerajzolhassuk, életmódjukról rövid youtube videókat nézzünk. Igen ám, de az egyetlen potenciális internetes teremben nem volt internet. Az egész délután tervezete borult és még az amúgy félig kötelező feladatot (madárrajz) sem tudtuk megvalósítani, mivel a könyvtár is zárt ajtók mögött rejtőzött már.
Azonban jött a fordulat. A gyerekeknél ugyanis volt tablet. Feltételeztem, hogy mivel közösségi hálókon beszélgetnek, internetkapcsolatuk is akad. Nem tévedtem. Úgyhogy az általuk hozott eszközökön rákerestünk a madarakra, körbeültük és lerajzoltuk. Sajnos videózásra és az általam kifundált játékos képességfejlesztő, illetve nyelvi feladatokra nem volt alkalmas a tablet, de legalább egy sikerélményünk akadt.
Ez a példa azonban felteszi bennem az őszinte aggodalommal átszőtt kérdést, hogy amíg az infrastruktúra nem adott egy intézményen belül, addig miért várják el a pedagógusoktól, hogy magas szintre emeljék az IKT eszközhasználatukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése